Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

rülvevő szellemi-vallási környezet minden oldalról kínálta a gondolati eszközt. A preegzisztenciának hellénisztikus és késői-zsidó képzete hatott ugyan a Krisztus-hit alakulására, de Krisztus preegzisztenciájának tanítása mégsem innen eredt. Történeti forrása Jézus tudata az Istenhez fűző különleges kapcsolatáról, valamint az őskeresztyénség húsvéti hittapasztalata, a megdicsőült Krisztus isteni mivoltáról vallott meggyőződés. A levél kezdő mellékmondata mögött az újszövetségi Krisztushit történeti fejlődése húzódik, mely Jánosnál ér a csúcsra. Az újszövetségi történeti kutatás alapján ma már világos, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit nem készen, befejezetten jelentkezett, hanem Jézus életétől, tanításától kezdve az őskeresztyénség és Pál apostol tanításán át Jánosig nyúló folyamat eredménye. Ne ütközzék meg a mai keresztyén hivő azon, hogy Krisztus megelőző, örök léte sem pattant ki Jézus gondolataiból és szavaiból, hanem később fogalmazták meg. Az újszövetségi kinyilatkoztatás — mint bevezetésünk során láttuk — nem korlátozódik a történeti Jézusra és tanítására, hanem magában foglalja mindazt, ami ebből kibontakozott. Ezzel elhatároljuk magunkat attól a szemlélettől, hogy az eredeti keresztyén elem csak az, ami Jézus földi életében megtalálható. De elhatároljuk magunkat attól a vélekedéstől is, hogy Jézus emberi tudatában és szavaiban hiánytalanul és teljesen benne volt minden, amit Isten el akart mondani önmagáról és róla. A harmadik elhatárolásra pedig azzal a teológiai felfogással szemben kerül sor, mintha a Krisztusról vallott újszövetségi tanítás, így megelőző örök létének tanítása is, pusztán a hellénisztikus környezet hatásának eredménye. Folytatódik a levél első mondata: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit néztünk és kezünk érintett". Hallás, látás, tapintás az emberi érzékelésnek legelemibb három működése, s érzéki valóságok megragadására szolgál. A látással kapcsolatos két ige használata között Jánosnál nincs különbség; egyaránt a szemmel történő észlelést jelölik. Ehhez azonban hozzájárul a sajátos jánosi kettős értelmű csillámlás: a „látni" és a vele rokon szavak érzékileg nem látható valóság megragadását is jelentik sok esetben (J 1,14; 14,7. 1 J 4,14 stb.). Itt is Jézus Krisztusnak szemmel és hittel történő látására vonatkozik mindkét ige (vö. J 12,44—45; 14, 9). A „hallani" ugyancsak magában foglalja ezt a kettős tartalmat: Jézus szavát füllel és hittel hallgatni (vö. J 10,26—27). A hivő „lá28