Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

esetben a levélíró és a gyülekezet — között fonódó szálak erőssége, a közös hit és a testvéri szeretet zavartalansága (lásd 1 J 1,4-nél). (13) „Köszöntenek a kiválasztott nőtestvéred gyermekei". Ε záróüdvözletben visszatér a szerző a levél szimbolikus nyelvhasználatához, melyet a címzésben megfigyeltünk (1. v.). „Nőtestvéred": a szerző tartózkodási helyén élő keresztyén gyülekezet. Annak „gyermekei": e gyülekezet tagjai. Ök küldik üdvözletüket a címzett gyülekezetnek, a jelképes asszonynak, az „úrnőnek". Ismét használja a „kiválasztott" jelzőt, immár saját lakóhelyének gyülekezetére. A hagyományos keresztyén megjelöléssel mindkét gyülekezet konkrét valósága mögött Isten szeretetének megnyilvánulását, hitre hívó cselekedetét villantja fel, ha ugyan nem sablonos, megszokott jelzőként alkalmazza a gyülekezetek említésekor (lásd 1. versnél). A levélíró magánlevelével is ápolja a körülötte élő keresztyén gyülekezet testvéri kapcsolatát a távoli gyülekezettel. A záróüdvözlet a gyülekezetek testvériségének, összetartozásának bizonysága. A második levél magyarázatának összefoglalása Kora egyházának egyik tanítója, a jánosi hagyomány őrzője az „öreg", aki a levelet egy előttünk ismeretlen gyülekezetnek írja. Szeretetéről biztosítja, valamint megerősíti őket abban a tudatban, hogy az igazhivő egyház szeretete veszi körül a címzett gyülekezetet. Az apostoli levélforma hagyományos, közben már háromtagúvá bővült üdvözletével köszönti őket. Aldáskívánságának remélt hatását is hozzáfűzi: „igazság" és „szeretet" — Isten kinyilatkoztatásának elfogadása és a szeretet élése. Örömét fejezi ki, hogy találkozott a gyülekezetnek olyan tagjaival, akik igaz keresztyének. A keresztyénség kezdetétől hangzó nagy parancsot helyezi szívükre, belefoglalva a közte és a gyülekezet között levő viszonyt is: „szeressük egymást". A szeretetnek ez a kiemelése csak előkészítésül szolgál a levél fő gondjához: elszaporodtak a tévtanítók, akik Jézus földi életének, halálának üdv jelentőségét tagadják. Inti a gyülekezetet, hogy a téves keresztyén tan elfogadásával ne kockáztassák üdvösségüket. Gyakorlati utasítása: a vándorló tévtanítókat ne lássák vendégül, szóba se álljanak velük. Hiszen puszta üdvözlésükkel antik keleti és 278