Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

őskeresztyén értelemben olyan közösség keletkezik közöttük, amely részessé teszi őket is azok működésében. A többit majd élőszóval mondja el remélt közeli látogatásakor. Vannak dolgok, amelyeket jobb személyesen megbeszélni. A személyes együttlét remélhetőleg meghozza mindannak eloszlását, ami most hiányossá teszi a levélíró örömét a gyülekezetben, a szerző és az olvasók örömét egymásban. Ez azonban több emberi örömnél — az Istennel és egymással való közösségnek, a jelenvaló örök életnek öröme. A búcsúzáskor tolmácsolja a lakóhelyén élő keresztyén gyülekezet tagjai köszöntését a távoli gyülekezetnek. 279