Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

A levél befejezése 12—13. vers (12) Sokat kellene írnom nektek, (de) nem akartam papíron és tintával (megírni), hanem remélem, hogy eljutok hozzátok, és személyesen beszélek (veletek), hogy örömünk teljessé legyen. (13) Köszöntenek a kiválasztott nőtestvéred gyermekei. (12) A levél rövidségét okolja meg az író. Több mindent szeretne még közölni a gyülekezettel, de erre az írásnál jobb lehetőségnek tartja a remélt találkozást, a közvetlen beszélgetést szemtől szembe. Rövid levelével közelgő látogatását is előkészíti. A tarsolyában levő beszélgetési témák nyilván az élőszó melegségét, átütő erejét és félre nem érthetőségét kívánják. A kis megjegyzés azt sejteti, hogy vannak a gyülekezet számára nem könnyű mondanivalói, akár egyes keresztyének hitbeli eltévelyedése, akár a gyülekezetnek vagy egyes tagjainak hozzá való viszonya tekintetében. De lehetséges, hogy egyszerűen a tévtanítással kapcsolatos gondolatai kifejtésére találja jobbnak a közeli személyes együttlétet. „hogy örömünk teljessé legyen". Κτ. első levél kezdetén jelölte meg írása céljának ugyanazt, amit most személyes látogatásától vár a levélíró: örömük hiánytalanná válását. Ha a többes számot („örömünk") írói többesnek vesszük, akkor a gyülekezet helyes hite felől táplált aggodalmainak megszűnésére, a tévtanítással szemben remélt állásfoglalásukra céloz vele. Ha pedig a többes szám használatával a saját és az olvasók örömét fogja össze, ebben az esetben az egyház tanítója és a gyülekezet között levő kapcsolat akadályainak, talán nézeteltéréseknek megszűnését reméli. Erről is lehet szó, bár a hangsúly inkább az előzőn van: találkozásuktól azt várja, hogy ottlétekor személyesen meggyőződhet az egész gyülekezetnek a tévtanítást elutasító határozott magatartásáról. János evangéliumában az „öröm" nem egyes örömöt jelent, hanem az üdv birtokát, a nem-e-világi öröm teljességét (15,11). Ennek bizonyos mértékig megkopott használatával találkozunk János két levelében (1 J 1,4. 2 J 12), bár az összefüggés az evangélium mélyebb gondolatával nyilvánvaló: az Istennel, Jézus Krisztussal való közösség öröméhez hozzátartozik a keresztyének — ebben az 277