Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

lei hasonló helyzetet tükröznek: a tévtant vándorprédikátorok terjesztették. Az ő tanácsa is ez: „Térjetek ki előlük, mint vadállatok elől, hiszen veszett kutyák, álnokul harapnak" (Ign. Ef 7,1). János levele a tévtanítást hirdető vándortanítókkal szemben a vendéglátásnak az antik Keleten különösen is nagyra becsült gyakorlását tiltja meg. Idegen gyülekezetek tagjainak elszállásolása és ellátása a keresztyének között mély értelmű kötelességnek számított (Zsid 13,1—2). A levélíró azt tanácsolja, hogy még a szokásos világi köszöntést (Légy — vagy — legyetek üdvözölve) se mondják nekik. (11) „... mert aki üdvözli, osztozik a gonosz tetteiben". A hétköznapi üdvözlés a zsidóknál vallásos áldáskívánásnak számított, míg a görögöknél csak az öröm és a szívélyesség kifejezése volt. A keresztyének a zsidó hagyományt vették át, mely szerint a köszöntés közösségbe kapcsol a másik emberrel. A keresztyén gyülekezetekben különösen is mélyen élték át a testvéri üdvözlést. Ezen a háttéren hangzik a levélíró figyelmeztetése: ha a gyülekezet tagja akárcsak üdvözli a hozzálépő tévtanítót, ezzel részese lesz „gonosz tetteinek", vagyis közrehat a keresztyén tévtanítás terjesztésében. A közösség vállalásával mintegy menlevelet ad a tévtanító további működéséhez, a személyi bizalom révén elősegíti forgolódását a gyülekezetben. Ismét a jánosi dualizmussal találkozunk: az emberek között a Krisztus-hit, éspedig a helyes tanra épülő Krisztus-hit szerint tesz különbséget. Lehet az az eretnek keresztyén egyébként becsületes ember, nem számít, mert nagy tét forog kockán: az örök élet, amely döntően az igazi Krisztus-hithez és a belőle fakadó testvérszeretethez van kapcsolva. Számunkra ez már csupán egykorú gondolkodásnak számít, és nem időtálló keresztyén magatartásnak. Nem vállaljuk keresztyén hitünk és szeretetünk alapján, mert Isten és világ, hit és hitetlenség ill. téves hit között a szakadékon át is hidat látunk — Isten szeretetének hídját, melyen a keresztyén szeretet hídja is épül a különböző meggyőződésű emberek között, tartozzanak bár keresztyén eretnekek vagy a nem-hivők közé. Változatlanul világol felénk a most olvasott szakasz alapvető mondanivalója: a felelősség keresztyén emberek hitéért, a Krisztusról vallott tanítás helyességéért. Krisztussal és általa Istennel csak a tisztán hirdetett evangélium, s az ebből fakadó hit von közösségbe — ez a szakasz érvényes mozgató igazsága. 276