Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

halkan áttetszik ez is a szavakon — a felelősség gyakorlására. Most már harmadszor fordul elő, a levél első két versét tekintve, ugyanaz a görög szó, az „igazság" (alétheia), mégpedig csillámló jelentésben. Először csak annyit jelentett, hogy „igazán" (Ia.v.). Másodszor az isteni valóság feltárása, a kinyilatkoztatás értelmében hangzott (lb.v.). Most magát az isteni valóságot jelöli meg vele a szerző (2.v.). A jánosi gondolkozásban a kinyilatkoztatás hivő elfogadása a benne feltáruló isteni valósággal, Isten lényével tölti meg az embert, a vele való közösség értelmében s nem misztikus feloldódásban. Az isteni valóság, melyet Jézus feltárt és nyújtott, annyira magában rejti, hordozza Istent, hogy a személytelen fogalmazás („amely bennünk marad") átcsap szinte személyes jellegűbe („és velünk lesz örökké"). Az „örökké" itt „mindig"-et és az „örökkévalóságot" egyaránt jelenti. János evangéliuma az „igazság", az isteni valóság Lelkéről beszél, mely Jézus ígérete szerint tanítványaiban marad (14,17). A vers azt jelenti: Isten, aki Jézus Krisztus által megmutatta magát, és a Szentlélek által jelen van a hivő emberben, meg nem szűnően közösségben marad vele, s ez a közösség egyképpen átfogja a levélírót és az olvasókat. Változott fogalmazásban, de ugyanazt fejezi ki a levélkezdet, mint az első levél nyitánya (1,3). (3) „Kegyelem, irgalom, béke lesz velünk Istentől, (az) Atyától és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben". A páli levelek megszokott keresztyén üdvözlési formáját módosítja. A kegyelem és béke kívánása még egy közbeeső taggal, az irgalommal bővül. Ugyanezzel a hármas köszöntéssel találkozunk a Timóteushoz írt két levélben, melyeknek János leveleihez való idői közelsége jelentkezik ebben a hasonlóságban is. Hasonló felsorolást találhatunk Ignatiusnak később kelt egyik levelében, ahol a keresztyénüldözésekre tekintettel az állhatatosság járul negyedik kívánságnak (Smyrn 12,2). Az „irgalom" Isten kegyelmében rejlő érzületet, Isten együttérzését hangsúlyozza. Az Ószövetségből átvett jelentése „kegyelmes hűséget" fejez ki. A „béke" hasonlóan ószövetségi nyomokon az üdv kívánása, mely az ember egész létét átfogja. A levélíró üdvözlésében nem bontható elemeire: a keresztyén ember Istennel, önmagával, másokkal való békéjére, hanem mindezt összefoglaló állapotot jelent. Kegyelem, irgalom, béke tartalmilag egybefolyó keresztyén áldáskívánás. A jövő idejű fogalmazás és a szerző személyének belefoglalása („lesz velünk") a kezdő jókí269