Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

mekei" az egyes hívőket jelölik, tehát voltaképpen mindkettő ugyanazt jelenti. A jelképes asszony jelzője már nem szimbolikus: „kiválasztott". János evangéliumában a szó igei formája a tanítványoknak a világból Jézus által történt kiválasztását jelölte (6,70; 13,18). A jánosi iratokban csak itt, a második levélben találkozunk a fogalomnak őskeresztyén, páli értelmével: a hivők üdvösségüket Isten örök kiválasztásának köszönhetik, de ez nem érinti az ember döntési felelősségét Krisztus mellett vagy ellen. Ezt a hagyományos gondolatot alkalmazza a vers a szóban forgó gyülekezetre. Isten kiválasztásába vetett hit ennyire határozott, konkrét formát öltött. Valószínűbb azonban, hogy ezen a helyen már megkopott a szó mélyebb jelentése, csupán a keresztyén gyülekezet megtisztelő jelzőjeként szerepel, amint Ignatiusnak a trallesi gyülekezethez írt levelében is találkozunk ilyen használattal. A levél másik címzettjei a jelképes úrnő „gyermekei". A szó talán többet is hordoz, mint az „asszony" szimbolikus kép továbbvivő alkalmazását. Abban az időben a gyülekezet egésze hordozta a missziói feladatot, s bár jártak vándorprédikátorok, mégis a gyülekezet ölén nevelkedtek az új keresztyének. A gyönyörű magyar szóösszetétel, az „anyaszentegyház" itt találja meg bibliai alapját. A levélíró biztosítja a gyülekezetet szeretetéről. Ez nem annyira érzelmi fűtöttséget, mint inkább cselekvő, felelősséget gyakorló, szolgáló szeretetet jelez, mely valóban betölti az írót irántuk. „és nemcsak én, hanem mindazok is, akik megismerték az igazságot". Ezzel a hozzáfűzéssel a címzett gyülekezet köré vonja az egész egyházat, jellegzetes jánosi meghatározással. A Jézus Krisztus által hozott és az ő személyében megtestesült kinyilatkoztatás — ez az igazság, amelynek megismerésére, elismerésére a hivők eljutottak. Megállapításának van polemikus éle is: minden igazhitű keresztyén, tehát aki nem esett a gnosztikus tévtanítás csapdájába, szereti a megszólított gyülekezetet. Kijelentésével erősíteni akarja a levélíró a gyülekezet helytállását a helyes Krisztushit mellett: gondoljanak arra, mögöttük sorakozik az igazhitű egyház. (2) „az igazság miatt, amely bennünk marad és velünk lesz örökké". Így jelöli meg a levélíró az okot, ami alapján hozzájuk fordul: az „igazság", az isteni valóság — mely egyformán eltölti őket, az írót s a gyülekezetet — készteti a levél megírására és — 268