Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

A LEVÉL SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA Címzés és üdvözlet 1—3. vers (1) Az öreg az (Istentől) kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket én igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindazok is, akik megismerték az igazságot —, (2) az igazság miatt, amely bennünk marad és velünk lesz örökké. (3) Kegyelem, irgalom, béke lesz velünk Istentől, (az) Atyától és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben. Pál apostol fejlesztette ki az antik görög levélforma alapján a keresztyén levélmintát. A szokásos világi forma csak röviden tartalmazta a küldő és a címzett megnevezését, valamint egyszerű jókívánságot. Pálnál a levélkezdésnek mind a három tényezője keresztyén tartalmat, teológiai mélységet kapott (például 2 Κ 1,1— 2). János második levelének írója ismeri az így kialakult apostoli levélformát, de módosítja jellegzetes jánosi nyelvén. (1) „Az öreg az (Istentől) kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket én igazán szeretek". A küldő megjelölése szó szerint „öregebb"-et jelent, de a középfok nem összehasonlítást fejez ki ebben az esetben, hanem hangsúlyozást. Ez a megjelölés itt — mint a bevezetésben részletesen kifejtettük — szélesebb egyházi körben ismert, kiemelkedő, megbecsülésben álló személyre mutat, aki megelőző keresztyén hagyomány őrzője, az egyház tanítója. Nem gyülekezeti hivatalt tölt be, hanem személyi tekintélyével több gyülekezetre terjed a felelőssége és munkája, anélkül, hogy erre különleges megbízatás felhatalmazná. Az „úrnő" — erről is szóltunk a bevezetésben — jelképes megjelölése annak a gyülekezetnek, ahová a levelet küldi. A görög szót korabeli levelekben is használták asszony megszólítására. „Gyermekei" — a gyülekezet tagjai. Ε kettős címzésnek megfelelően váltakozik a levélben az egyes és többes szám második személyű igealak használata. Az „úrnő" a gyülekezet egészét, „gyer267