Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

A második és a harmadik levél csak nehezen került be a kánonba, tehát a bibliai iratok közé. Noha 200 körül már mindkettőt használják, a negyedik században még nincsenek mindenütt elismerve mértékadó szentiratnak. A szír egyház csak a hatodik században veszi fel véglegesen a szent könyvek közé. Az újszövetségi iratok közé történő besorolásuk kisebb teológiai jelentőségük miatt késhetett, valamint azért, mert írójuk „presbiternek" nevezte magát, és így kezdetben nem tartották apostoli származásúnak a két levelet. Felvételüket az Újszövetségbe elsősorban annak köszönhették, hogy később mégis János apostoltól származtatták, s így az első levéllel együtt jánosi levélgyűjteményt képeztek. Isten útjai kiszámíthatatlanok: a szerzőség kérdésében történt tévedés segítette elő, hogy belekerültek az Újszövetségbe, ahol valóban helye van az első század vége körül keletkezett két kis levélnek tartalmuknál fogva. 266