Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

gyan ismételten foglalkoztunk vele — Isten igazi valóságát, való lényét jelenti, amint feltárja előttünk. „A Valóságos" szó eredetije ennek megfelelően nem csupán Isten létezését állítja, hanem igazi Isten voltát hangsúlyozza, mégpedig önmagáról adott kinyilatkoztatásának teljes tartalmában. Az eredeti görög szó értelmét jól fejezi ki „a Valóságos" magyar szó, hiszen nemcsak azt tartalmazza, hogy Isten „a Létező", hanem hogy ő igazában Isten, az, aminek kinyilatkoztatta magát. (A magyar nyelv értelmező szótárában a „valóságos" melléknév jelentése: 1. valóban létező, meglevő, valódi; 2. igazán, valóban az, aminek látszik.) Különben a Niceai Hitvallásnak egyházunkban érvényes mai magyar liturgikus szövege szintén így fordítja a latin szót (verus), mely megfelel János levele szóban forgó görög szavának: „hiszek... a valóságos Istentől született valóságos Istenben". Fordításunkban azért is előnyben részesítettük a „valóságos" szót a magyar bibliafordításokban hagyományos „igaz" szóval szemben, mert ez utóbbit jobb fenntartanunk a dikaios görög szó fordítására (Istenre vonatkozó használatában lásd 1,9-nél). A „valóságos" fordításon kívül még az „igazi" fordítás jöhet számba. A szerző Istent az igazi Istenként állítja elénk, szemben a pogányok hamis isteneivel (vö. 1 Th 1,9). A görög Ószövetség ezzel a szóval nevezi Istent a nem valódi, hamis istenektől való elhatárolásként (És 65,16). János evangéliumában ugyanez a görög szó szerepel Jézus főpapi imádságában: „hogy ismerjenek téged, az egyedül valóságos Istent..." (17,3). öt megismerni, azt jelenti, hogy az egyetlen igazi Istent megtaláltuk, és vele közösségbe kerültünk. A levélíró hangsúlyozza, hogy a hivő keresztyének életében ez történt meg, s ennek következtében a valóságos, igazi Istennel maradandó kapcsolatban, állandó közösségben vannak: „és a Valóságos (Isten)-ben vagyunk". A valódi Isten tárta fel magát a hívőknek a hit megismerésében, s ez által állnak ők most Isten lényének hatókörében, az isteni valóság terében, vannak Istennel közösségben. Az Istennel való mély, szoros, meg nem szűnő közösségünk továbbra is elválaszthatatlan Jézus Krisztustól. Ezért egészíti ki a szerző az „Istenben vagyunk" megállapítást ezzel a hozzátétellel: „—, az ő Fiában, Jézus Krisztusban". Az Istennel összefűző kapcsolatunk a Krisztussal való közösségben áll fenn. Krisztuson kí252