Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

vül nincs, nem lehet összeköttetésünk Istennel. Az út Istenhez Krisztuson át vezet (1,3. J 14,6b és 17,21). „Ez a valóságos Isten és örök élet". A versnek ez az utolsó megállapítása nyelvtani szempontból szólhat Istenről vagy Jézus Krisztusról, mert a kezdő mutató névmás vonatkozhat a versben említett megelőző utolsó személyre (Jézus Krisztus) vagy az utolsó előtti személyre (Isten). Tartalmi érvek alapján Krisztusra kell értenünk, mert Istent János iratai nem mondják „örök életnek", viszont Jézust több alkalommal is, mindjárt a levél elején (1,2). Ezzel elérkeztünk a legmerészebb jánosi kijelentéshez Krisztusról. Krisztust „Istennek" Pál apostol egyetlen helyen nevezte, tehát ez nála elszigetelten fordul elő, és vitatott, hogy ott a megjelölés Jézusra vonatkozik-e (R 9,5). Krisztus istenségének tudata még előbb, az őskeresztyénségben megfogamzott, s Pál is vallotta az „Űr" megnevezéssel. Az „Isten" név Jézusra alkalmazása azonban Jánosnál töri át a teológiai tartózkodást (J 1,1). Jánosnál lesz az Űjszövetségben első alkalommal határozott hitvallássá Jézus Krisztusról, hogy ő — Isten! Jézus nemcsak megmutatta Istent saját személyének, életének tükrében; benne nemcsak láthatóvá, hallhatóvá, felfoghatóvá lett az Isten, hanem ő maga Isten! Így borul le Tamás a feltámadott Krisztus előtt: „ ... az én Istenem!" (J 20,28). A jánosi teológiának ez a vonala tetőzik a levél utóiratában, a most olvasott versben: Krisztus „a valóságos Isten"! Figyeljünk a névelő használatára. Ezzel fejezi ki az író, hogy Krisztus azonos az Atyával. Annyira egy vele, hogy nincs szükség már az Isten Fia megkülönböztető névre. Nincs szükség a névelő elhagyására az „Isten" megnevezés előtt (János evangéliumának bevezetésében még névelő nélkül olvastuk: „és Isten volt az Ige" 1,1). Nem csupán személyes viszonylatban hangzik ez, mint Tamásnál az „én Istenem", hanem általános érvénnyel: Krisztus a valóságos, igazi Isten! Krisztus és az Atya között véghezvitt teljes azonosításban van merészség. Kitűnik ez, ha összehasonlítjuk János evangéliumának kijelentésével, melyben ugyancsak szerepel a „valóságos Isten" szókapcsolat: „Az örök élet pedig az, hogy ismerjenek Téged, az egyedül valóságos Istent, és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust" (17,3). Az „egyedül valóságos Isten" itt az Atya, mellette Jézus a Fiú. Így indul a levél utóiratának vallástétele is (20a.v.), csak a végén lendül Krisztus és Isten teljes azonosságába. Lehet ez a fogalmazás teológiai szempontból félreérthető, de 253