Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

kozóan csupán a keresztyén gnosztikus szemléletet tartalmazza, amit a kinyilatkoztatás egész fényében nem vállalhatunk. Isten és a „sátán" uralmát nem lehet úgy megosztani, hogy a hivők Isten köréhez tartoznak, a Krisztusban nem hivő embervilág azonban a sátán hatalma alatt van. Az utóirat állítását csak részigazságnak vehetjük keresztyén szempontból. A „gonosz" kérdéséről már szóltunk a levél folyamán. Az utóirat e megállapításába belejátszhattak azok a sötét tapasztalatok, melyeket az első század fordulóján élő keresztyénség a környezetében, Kisázsiában is szerzett. A kis keresztyén gyülekezeteket a pogány vallási kultusznak, a keresztyének ellen irányuló gyűlöletnek, az egyházból kiszakadó tévtanításnak olyan hatalmas méretű árnyai vették körül, ami érthetővé teszi, ha ebben a versben a szerző megfeledkezett a világra vonatkozó másik, pozitív jánosi szemszögről. (20) „És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és adott nekünk felfogóképességet, hogy megismerjük a Valóságos (Isten)-t". Ε soron következő harmadik hangsúlyos megállapítás középpontjában Krisztus áll. Az „eljött" ünnepélyes vallásos szó az antik korban az istenség megjelenésére a földön. Itt Jézus Krisztus kinyilatkoztató és megváltó művére utal. Az „adott nekünk" már az író és az olvasók életében történt eseményre mutat: a mennyei Krisztus megajándékozta őket olyan belső lelki érzékkel, ami lehetővé tette, hogy megismerjék az Istent. Az ember természetes gondolkodási képességének lehetetlen Isten lényének megragadása. Ehhez külön adottságra van szükségünk, ami nem születik velünk. A „felfogóképességen" nem a hitet érti a szerző, hanem belátást, gondolkozási irányt jelöl vele, amely nélkül nem juthat valaki hitre, Isten megismerésére. Ez a közbeeső láncszem az ember természetes gondolkozása és Isten kinyilatkoztatásának megragadása között. A hit nem egyszerre születik, hanem megismerő folyamat eredménye, amelyre a képességet Krisztustól kapjuk. A szerző nem szól arról, miként lesz mienk e felfogóképesség. Nyilván a Szentlélek megfoghatatlan, titokzatos munkája révén, ahogyan Pál apostol vallotta (1 Κ 2,12). Itt a vers középpontjában annyira Krisztus áll, hogy a szerző az ő közvetlen belenyúlásának tekinti e képesség adományozását. Az „Isten" szót nem említi legtöbb kézirat, hanem így jelöli meg: „a Valóságos". Görög megfelelője az „igazság" (alétheia) szóból képzett melléknév. Az „igazság" jánosi értelemben — aho251