Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Az utóiratnak ebben a versében nyoma sincs a bűn kérdéséről a keresztyén felelet másik pólusának, az állandó bűnbánatnak és a bűnbocsánat bizonyosságának, ahogyan a levél elején láttuk a keresztyén igazság paradoxonját (1,5—10). Az utóirat szerzője a levélnek csupán egyik tételét emeli ki önmagában. Ezt az állítását, hogy a hivő ember „nem vétkezik", csak erkölcsi erőfeszítésre való késztetésnek tarthatjuk. A levélre jellemző lelkipásztori biztatás jelentkezik itt közvetett formában. Ennek megfelelően helytelenül értelmeznénk a szerző szándékát, ha mondatának továbbmenő súlyos teológiai és gyakorlati következményeit akarnánk megvonni (lásd magyarázatunkat a kérdésről 3,10 után). (19) „Tudjuk, hogy az Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz (hatalmá)-ban van". Az előző vers után, az utóiratnak ez a második ünnepélyesen hangzó megállapítása. Ugyanúgy a „tudjuk" kezdő szóval ad neki nyomatékot az író. A jánosi dualizmusnak talán legélesebb megnyilatkozása. Az „Istentől lenni" megállapítás ebben a mondatban nemcsak a hivő ember új létének Istentől való származását jelenti, hanem lényének eredeti Istenhez tartozását is magában foglalhatja. A hívőkön kívüli ember világ a sátán hatalmában van. Az ördögnek mint a világ uralkodójának képzete az iráni dualizmusból hatolt be a zsidóságba, és azon át az Újszövetségbe is (lásd részletesen 2,13-nál és 3,8-nál). A gnosztikus jellegű irodalomban különösen elterjedt. A Holt-tengeri Tekercsekben olvassuk: „A sötétség angyalának kezében van minden uralom az igazságtalanság fiai fölött; a sötétség útjain járnak ők". János evangéliuma a „világ fejedelmének" nevezi (12,31; 14,30; 16,11). Az eredeti jánosi gondolkozás azonban áttöri az egyoldalú gnosztikus felfogást, s a világot, az embervilágot kettős nézőpont alatt szemléli. Az utóiratban csak az egyik aspektus jelentkezik. A másik szemléleti szögből a világ Isten szeretetének, Krisztus váltságművének tárgyaként jelenik meg (J 3,16. 1 J 2,2; 4,14). Még így is hiányzik a jánosi látásmódból Isten teremtő és gondviselő hatalma az egész világ fölött. De itt a levél utóiratában a kettős jánosi szemlélet egyoldalúvá válik. Amint a keresztyén ember vétkezésének kérdésében (18.v.), a „világ" kérdésében is elveszíti az utóirat a jánosi teológia dialektikus látását (19.v.), melyet a levélben jól megfigyelhettünk. Ez a vers a világra vonat250