Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

„Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt a tanúságtételben, amellyel tanúságot tett az Isten a Fiáról". Az előző mondat folytatásaként itt sem a Szentlélek belső bizonyságtevésére kell gondolnunk, hanem Istennek Krisztus életművében adott meggyőzésére. Istent hazudtolja meg, aki nem hajol meg az igehirdetésből elénk táruló Krisztus-esemény meggyőző ereje előtt. A mondat éle a gnosztikus tévtanítók ellen irányul, akik nem hitték, hogy a názáreti Jézus életében és halálában Isten üdvözítő munkája ment végbe. Az egész vers éles szembeállításával nem elitélni akarja a hitetleneket, hanem Krisztus mellett való döntésre, hitre hív. A hit nem más, mint visszhang, felelet Istennek arra a bizonyító vallomására, melyet Jézus Krisztus földi működése magában foglal. A keresztyén hitben így lesz jelenné a múltbeli üdvtörténeti esemény, teljes meggyőző erejével. Kétségtelen, hogy János azért is különösen közel áll a modern emberhez, mert a keresztyén egzisztenciális gondolkozás úttörője, első, és az Üjszövetségben kizárólagos, képviselője. Számára a hit jelen eseményében sűrűsödik össze minden: Isten üdvözítő tette Jézus életében, halálában; mába nyúló bizonyítása Krisztus életművének meggyőző erejével; a Szentlélek mai megvilágosítása, és — amint látjuk a következő versekben — az örök élet. (11) „Es ez a tanúságtétel, hogy örök életet ajándékozott az Isten nekünk, és ez az élet a Fiában van". A mondat elején álló mutató névmás („ez") előremutat a tanúságtétel tartalmára és áldására, melyet a levélíró a mellékmondatban jelöl meg. Isten tanúságtétele Jézus földi munkájában, valamint a Szentlélek tanúságtétele az igehirdetésben, keresztségben, úrvacsorában, a hivők szívében — egyetlen bizonyosságot hirdet: Isten ajándéka az örök élet, melyet a történeti Jézus életművében adott a hivő embernek (múltbeli történést fejez ki az igealak, melynek eredménye a jelenbe nyúlik; az „adni" jelentésű görög igét azért fordítottuk az „ajándékozni" szóval, mert eredeti jelentésében az ajándékozás értelme benne van). Ez az élet Krisztusban érhető el (jelen idő: „van"). A Krisztus-hitben az örök élet a miénk, az Isten ajándékaként. Az örök élet jelen valóságát és Krisztushoz kapcsoltságát húzza alá a gondolatmenet utolsó láncszeme: (12) „Akiben a Fiú, abban az élet; akiben nincs az Isten Fia, az élet sincs meg benne". Egyszer már használta a levélíró Istennel kapcsolatban a „bírni" igét (lásd 2,23-nál). Most Krisztussal kap238