Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

igazolása Istentől (J 8,18). Persze, ez az értelemnek nem bizonyító érv, csak a hitben válik meggyőzővé. A hit köréből nem lehet kilépni, hogy a hiten kívül levő történelmi vagy logikai, értelmi támpontot kapjunk Krisztus isteni küldetésének bizonyító erejű igazolására. „Csak a hit előtt tárul fel a hit tárgya. A hit az egyetlen bejárat" (Bultmann). Az „Isten tanúságtételének" a fenti értelme a levélben csupán annyiban módosul, hogy a módjára, mikéntjére — Jézus földi működésének belső meggyőző erejére — már alig esik hangsúly, hanem a tartalmára: „mert ez az Isten tanúságtétele, hogy tanúságot tett a Fiáról". A múlt idejű igealak János evangéliumát követi (J 5,37), s így a mondat utal Istennek Jézus életművében adott bizonyítására. Isten történeti tanúságtételének tartalma ugyanaz, mint a gyülekezet hitének (1 J 5,5) és vallástételének (4,15): Jézus az Isten Fia! Isten tanúságtételének és a hitnek ez az azonos tartalma kulcsot ad a következő versek értelméhez. Az „Isten tanúságtétele" nem összefoglaló megismétlése az előző versekben szereplő három „tanú" hasonló tevékenységének (6b—8. v.). Amint ott láttuk, lényegében nem három, hanem egyetlen hatóerő működik, a Szentlélek, aki Krisztus életművének megváltó jelentőségéről az igehirdetés, a keresztség, az úrvacsora által győz meg, ezekhez kapcsoltan és mégis a keresztyén ember maradandó „birtokaként" — belülről, a hivő lelkében (ez a „kenet"). A Szentléleknek mindehhez a jelenben folyó meggyőzéséhez most a levél hozzákapcsolja Isten múltbeli tanúságtételét: Jézus megváltó művének belső meggyőző erejét. Istennek ez a tanúságtétele a jelenbe is belenyúlik, így gyűrűznek tovább a szerző gondolatai: (10) „Aki hisz az Isten Fiában, az Isten tanúságtétele benne magában van". Isten történeti tanúságtételének elfogadása a Krisztus-hitben történik meg. Aki hisz Jézusban, az Isten kinyilatkoztatójában és a világ Üdvözítőjében, az a szívébe zárta Isten egykori és máig is ható tanúságtételét Krisztusról. Ε mondatban nem arról van szó, hogy a hivő ember lelke mélyén megszólal Isten hangja, hanem arról az előbb említett meggyőző erőről, melyet Krisztus élete, földi munkája képvisel. Ezt nevezte János Isten tanúságtételének, s ezt sajátítja el a keresztyén ember a Krisztushitben. (Az eredeti szöveg szó szerint így hangzik: Isten „tanúságtételét bírja saját magában".) A hitben maradandó birtokunk Istennek ez az egykori tanúságtétele Jézus Krisztusról, az ő Fiáról. 237