Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

A régi görög kéziratokból hiányzik, a görög egyházatyák és a keleti fordítások sem ismerik. Késői latin nyelvű kéziratokban jelenik meg először. A hivatalos római katolikus fordításban, a Vulgatában 800 körül találjuk. Feltehetően magyarázó jegyzetként írták kezdetben a szöveg mellé, majd belekerült a szövegbe. Erasmus felvette újszövetségének 1522,-i kiadásába, innen került Luther halála után a német bibüafordításba (1581). A legújabb magyar fordítások csak jegyzetben vagy zárójelben közlik a kétségtelenül nem eredeti bővítést. Bár a római katolikus egyház pápai döntés következtében hivatalosan ragaszkodik hozzá, a legtöbb mai katolikus tudós sem fogadja el eredetinek. TJjabb katolikus fordítások zárójelbe teszik, s jegyzetben közlik, hogy ez a szövegrész, az ún. Comma Joanneum nincs benne az eredeti görög szövegben. A betoldott részlet keletkezését a Szentháromság kérdésében folytatott heves dogmatikai harcok hozhatták magukkal. A magyarázó jegyzetet egykori ismeretlen írója a szentháromságtan igazolásaként fűzte János gondolatához. Nyilván jóhiszeműen, de tévesen, mert a betoldás nem a levél eredeti mondatának gondolati irányába visz, tehát a szöveg megvilágítására sem használható, sőt megzavarja az eredeti értelmét. A latin egyházban a magyarázó jegyzetet szívesen fogadták a szöveg kiegészítéseként a Szentháromságról szóló hittétel bibliai alátámasztására. (9) „Ha az emberek tanúságtételét elfogadjuk, az Isten tanúságtétele nagyobb". Az emberi tanúvallomás gondolata a 7. vers hátteréből adódik, ahol a bírósági eljárásban a tanúk szerepére figyeltünk fel. Ez adhatta a továbbvivő mozzanatot az írónak: ha emberi tanúk megbízható kijelentése hitelre talál, Isten meggyőző kijelentésének nagyobb a bizonyító ereje. Az „emberek tanúságtétele" tehát nem a Krisztus-hirdetők szavát jelenti, hanem csak hasonlat. „Isten tanúságtétele" ismét János evangéliumában használatos formula. Értelmét csak onnan világíthatjuk meg. Jézus beszél tanítványainak arról, hogy nemcsak egy ember, Keresztelő János tett mellette tanúságot, hanem az Atya. Isten tanúságtétele elsősorban maga Jézus működése: megváltói küldetésének végzése tanúskodik Jézus mellett (J 5, 36—37: a „cselekedetek" szó itt Jézus egész kinyilatkoztató működését jelenti). Nincs olyan bizonyíték, amely mintegy kívülről győzne meg arról, hogy Jézus Isten küldötte, Megváltó. Szavai, tettei, életének eseményei: ez az 236