Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

káról is szó van. A Szentléleknek a hivő emberben maradása és munkálkodása ezek szerint nincs szüntelenül formálisan az igehirdetéshez kötve. Nem kétséges, hogy a levél egész gondolatvilágát tekintve ez a jelentésárnyalat is ott rezeg a „Lélek" megjelölésben: a Szentléleknek a hivő emberben folytatódó kinyilatkoztatása, mely azonban nem szakad el Krisztus történetétől, sem a gyülekezeti igehirdetéstől (J 14, 25—26. 1 J 2,27). A bennünk lakozó Szentléleknek erre a titokzatos tevékenységére is figyelmeztet a Léleknek tanú szerepe. Megemlítek egy érdekes kísérletet a „Lélek, víz, vér" szavak magyarázatára. Eltérően a több egyházi területen használt ún. nyugati keresztelési szertartástól, a szír keresztelési rend — egészen a VI. századig — olyan sorrendet mutat, mely egybevág János levelének felsorolásával: a Szentlélek közlése (olajjal való megkenés formájában), keresztelés, úrvacsora vétel. Ennek alapján az egyik kutató (W. Nauck), arra következtet, hogy János első levele ezen a helyen a kialakuló szír keresztelési menetet követi, s a „Lélek, víz, vér" szavakkal a szír keresztelési szertartásnak említett három mozzanatára céloz. Ε keresztelési rend hagyománya ugyan visszaér az első századig, mégis annak tükröződése a levél szövegében kellően meg nem alapozott feltevés, melyet nem tarthatunk valószínűnek. összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a két vers (7—8.) a Szentlélek Krisztusról való tanúságtételéről szól az igehirdetésben („Lélek"), a keresztségben („víz"), az úrvacsorában („vér"). De benne lüktet a sorokban a Szentlélek vételének és belső bizonyságtételének misztériuma is. Sőt a „víz és vér" utalhat a keresztség és úrvacsora szimbólumára János evangéliumának passiótörténetében (lásd 6. vers magyarázatának végén); ebben az esetben a keresztséget és az úrvacsorát úgy tekinti, mint Krisztus halála örök életet adó forrásának folytatását. A jánosi szöveg hallatlanul gazdag tükröződésekben. A 7—8. versbe jóval később betoldás került. Vitathatatlan, hogy a bővítés nem tartozik az eredeti szöveghez. A bővített szöveget itt közlöm, zárójelbe téve dőlt betűsen a későbbi betoldást: „Mert három tanúságot tevő van (a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy. És három tanúságot tevő van a földön), a Lélek, a víz és a vér. És ez a három egy." A bővített szövegrész legkorábban a harmadik században keletkezhetett; először a negyedik század végén találkozunk vele. 235