Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

rá. Ennek a mondásnak a forrása azonban valószínűleg az utolsó vacsorának, az úrvacsorának a páskabáránnyal való kapcsolata: az utolsó vacsora páskavacsora volt, s ezzel együtt Krisztus halálának bűnbocsánatként való ábrázolása. Ezzel elesik a helyettesítő szenvedés gondolata ljn 2,2-nél és 4,10-nél, mert nyilvánvalóvá válik, hogy a képzet nem Második (babilóniai) Ézsaiás 53,7-re nyúlik vissza. - Ugyanide érkezünk az Ószövetség görög fordításának, a Septuagintának tekintetbe vételével. Ugyanazzal a szóval (hilasmos=engesztelés) fejezi ki az engesztelő áldozatot, melyet Isten rendelt el és a pap hajt végre, hogy ezzel a cselekvéssel a bűnöket befedje, betakarja. Az „engesztelés" szót „eltörlés"-sel fordítottuk. Ez a fordítás lényegében azonos a bűnök befedésével, beborításával. János levelében az engesztelésnek az Isten szeretete nem eredménye, hanem a feltétele. 2,3: „... ha parancsait megtartjuk..." (69. o. második bekezdéséhez) Isten akaratának teljesítésének kérdéséhez Helmut Thielicke — sorozatban megjelent — „Teológiai etiká"-ja új nézőpontot ad. „Etikai döntést mindig csak a mindenkori szituációban lehet hoznunk. Ezért nem lehetséges 'törvény-etika', hanem csak 'szituáció-etika'. Ε címszó jelentése legpontosabban a konfliktus- és határhelyzeteken mutatható meg. Konkrétan arról van szó, hogyan állom meg a konfliktus-szituációt, s így a 'szituációt' általában a törvényeket adó kazuisztika szabályozása nélkül, abban a szabadságban, amelyet a Szentlélek vezetése ajándékoz" (1955). „A részlet problémákat 'modellek' segítségével tárgyalom, tehát olyan esetek bemutatásával, amelyek jellemzőek az illető tárgyi problémára. A modellmódszer a konkrétumba történő behatolásával világossá teszi, hogy minden eset más, és soha sem ismétlődik, így adódik az etika számára először az a feladat, hogy az embert saját döntéshez vezesse, ahelyett, hogy azt előre megadná —, mintegy előkészítse részére a döntésnek anyagát. Másodszor pedig annak az illúziónak szétrombolása, mintha lenne a cselekvésnek egyértelmű 'helyes' formája" (1964). 4,7: (72-74, 82-83, 188-207. o.) „Az 'agapé', az isteni szeretet nem keresztény emberekben is megtalálható, mert a tartalma teszi azzá: a másik javának munkálása és az áldozatosság" . Ezt a mondatot olvassuk könyvem első kiadásának megjelenése után húsz esztendővel Vajta Vilmos: A keresztény szeretet értelmezése c. művében (Koinonia 1991. évi pünkösdi száma). A szerző tanulmányával foglalkoztunk a 21