Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

(19) „Mi szeretünk, mert δ elsőként szeretett bennünket". Szeretetünk tárgyát nem jelöli meg. Számos kézirat ugyan kiegészíti a szöveget: „szeretjük az Istent" vagy — ugyancsak őrá vonatkozóan — „őt". A szeretetről folytatott mély jánosi meditálás indokolatlanná tesz ilyen betoldást. A részeire nem bontott szeretet szerepel itt. De ha azt kérdezzük, hogy a hivő ember szeretetének Istenre vagy emberre irányulását hangsúlyozza-e inkább ez a megállapítás, csak egy válaszunk lehet: az utóbbit. Az egész öszszefüggés és a következő versek világosan tanúsítják. Az említett kézirati betoldások nem ismerték fel a levélnek ezt a nyilvánvaló célzatát. Szeretetünk abból él, hogy Isten elsőként szeretett minket. A levélíró visszanyúl Isten szeretetének Jézus Krisztus küldetésében és halálában végrehajtott tettére (10. v.). Arra a történelmi, üdvtörténeti pontra, ahonnan minden emberre sugároz, árad megtörtént eseményként az Isten szeretete. Ott fakadt fel a világban Isten szeretetének forrása. A keresztyén ember nem metafizikus meggondolásokból vezeti le Isten szeretetét, hanem a történeti Jézus életéből, halálából. Ismét nyilvánvalóvá lesz ebből a mondatból, hogy a szerzőnek a szeretetről szóló egész eszmefuttatása ízig-vérig teológiai következtetés: sarkköve, alapja az Istennek Krisztusban adott kinyilatkoztatása. Visszacseng az a gondolat is, hogy a szeretet nem ember műve, nem tőlünk indul, hanem Istentől jön. Elsőnek Isten szeretett! A szeretet forrásának e megmutatása a hivő keresztyén embernek szól. A zsilip mögött hihetetlen energiák rejlenek, csak beleáradhassanak az életünkbe. Isten Krisztusban adott szeretetének hajtóerejével nagyon lehet szeretni embert és Istent. A levélíró és a hivő emberek vallomásaként, a keresztyén élettapasztalatra utal a mondat: azért vált ható tényezővé és él bennünk a szeretet, mert mélyen megtapasztaltuk Isten szeretetét, s a kapott szeretetet adjuk tovább az emberek iránt való szeretetben. Van olyan magyarázat, mely a „szeretünk" szó görög megfelelőjét felszólításnak veszi, mert nyelvtanilag ez a jelentés is lehetséges. Az egész összefüggés amellett szól, hogy a levélíró kijelentő módot használ: tényként állapítja meg, hogy Isten megelőző szeretetét, Krisztusban megmutatott szeretetét megtapasztaló hivő ember valóban szeret. (20) „Ha valaki mondja: szeretem az Istent, de a testvérét gyűlöli, hazug". A mondat formai szempontból emlékeztet a levél ele218