Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

van — valljuk János nyomán. S ha valaki mégis a hitet vagy a reménységet akarná előtérbe helyezni az Istenhez való viszonyban, gondoljon Pál szavára: a földi életen túlnövő és az örökkévalóságba nyúló három valóság, a hit, a reménység és a szeretet közül „azonban legnagyobb a szeretet" (1 Κ 13,13). Két következmény 4,17—21 (17) Azzal jutott teljességre a szeretet nálunk, hogy bátor bizalmunk van az ítélet napján; mert amint 6 van, mi is úgy vagyunk ebben a világban. Félelem nincs a szeretetben, (18) hanem a hiánytalan szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem büntetéssel jár, aki pedig fél, nem jutott el a szeretet teljességére. (19) Mi szeretünk, mert ő elsőként szeretett bennünket. (20) Ha valaki mondja: szeretem az Istent, de a testvérét gyűlöli, hazug; mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, az Istent, akit nem lát, nem szeretheti. (21) És ez a parancsunk van tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is. Folytatódik az Istentől származó szeretetről, az agapéról elmélkedő gondolatsor. A levélíró az isteni szeretetnek két következményére mutat rá a hivő emberben (17—18. v. és 19—21. v.). (17) „Azzal jutott teljességre a szeretet nálunk, hogy bátor bizalmunk van az ítélet napján". A „szeretet"-et itt ismét nem szabad elhatároltan értelmeznünk. Nem az Isten irántunk való szeretetéről van csak szó, vagy a mi feléje, illetve, az emberek felé irányuló szeretetünkről. Mindhárom mozzanat benne van a jánosi agapé-szeretetben. Az isteni jellegű szeretetről szól a levélíró, mely egy és ugyanazon valóság bármelyik viszonylatában. Az Istentől származó szeretetnek nincs fokozásra szüksége, de lehet hiányos, nem teljes a keresztyén emberben. Ezért mondja a levélíró: az isteni szeretet teljességre jutása abban nyilvánul meg a hivő emberben, hogy nyugodt bizakodással tekint az eljövendő ítélet elé. A jelen idejű fogalmazás — „bátor bizalmunk van az ítélet napján" — kettős értelmet takar: az utolsó ítélet Bírójára nyugodtan tekinthetünk már most és majd akkor. A levélben szerepelt már hasonló gondolat: a Krisztussal való közösség ad bá214