Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

szaggatottság: ezek gondolatfoszlányok! Töprengjünk az idézet gondolatain, ki ne ejtsük kezünkből, lelkünkből, értsük meg: a keresztyén ember Istenhez való igazi viszonya — a szeretet, a másokért váló létezés. A hit révén kapcsolódik bele a hivő ember — Bonhoeffer szavával szólva — Jézus létébe, akinek emberi életét egészen a haláláig a másokért való létezés jellemezte és töltötte meg. A másokért élés, az áldozatos, cselekvő, megbocsátó szeretet nem egyszerűen feltétele vagy következménye az Istennel való viszonyunknak, hanem maga az Istennel és Krisztussal való közösség eseménye. Igazán szeretni — ezt jelenti: Istennel lenni. Visszaérkeztünk Bonhoeffertől a János-levélhez. De nem azért, hogy e gondolat lenyűgöző erejénél, hatalmas szépségénél és rendíthetetlen igazságánál ámulva megálljunk. Azért, hogy belelépjünk vele az emberi életbe, mely körülvesz minket. Azért, hogy valóban szeressünk! * Mindazzal, amit elmondtunk, nem tesszük Istent immanens módon csupán erkölcsi motivációvá, etikai indítékaink összességévé, a szeretet vezérlő eszméjévé. Ö megmarad a Szentírásban kinyilatkoztatott személyes Istenünknek, aki kegyelmesen új léttel ajándékozott meg a Krisztusba vetett hitben. Ez az új lét, az örök élet, egyszerre a jelen hitbeli valósága és a végső teljesség reménysége. Istennel való közösségünk a hitben személyes viszony, mely az igehallgatás, úrvacsoravétel és imádság csatornáin át valósul meg az életünkben, és nem foszlik szét homályos érzéssé, nem lesz puszta tudattá a szeretet és Isten kapcsolatáról. Nem feledkezhetünk meg Isten szeretetének céljáról sem, s ez — János szavával: „hogy éljünk". Éljük már a földön, s majd egykor az örökkévalóságban, az örök életet, az Istennel való közösségben, neki engedelmeskedve, embertársainknak szolgálva — „általa", Jézus Krisztus által, a Benne vetett hitben (4,9). A különleges feladatunk azonban most éppen az volt, hogy a levél olvasott szakaszának sajátos, rendkívüli mondanivalóját ragadjuk meg az Isten és a szeretet legmélyebb összefüggéséről. Ezért szenteltük ennek a témának jegyzetünket: Isten — a szeretet mélyén. Istennel való közösségünk kiváltképpen való tartalma a másokért élő szeretet. Az igazi agapé-szeretetben az Isten jelen 213