Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

bizonyosság". Isten hallgat. Öt nem lehet megtalálni az őrület látomásos erejével sem. A végén feldereng János levelének nagy mondata. Vakmerő állításként hangzik, teológus füleknek meghökkentően: „Karint az Isten veszi körül, mert mi szeretjük". De János levelének meditációja után melyikünk merné kétségbe vonni azt a titkot, amit a filmíró drámaian megközelített: az igazi szeretetben az Isten jelen van?! Még más is történt itt: felhangzott a szó a szeretet Istenéről. Ahol ezt megértik, ott jelenvalóvá lesz az Isten, összeforrnak szeretetben az elszakadt emberek —, mint a záró jelenetben az apa és a fia. Nem nehéz felfedeznünk a film idézett részletében Kierkegaard hatását. De a látvány nagyobbat tartogat: János levelének titkok felhőjébe nyúló csúcsa villan elénk egy modern film drámai tetőpontján. Úgy érzem, hogy a mai embernek Isten akkor nem lesz megfoghatatlan név és idejétmúlt eszme, ha valamiképpen meg tudjuk mutatni: Isten valóságával találkozunk a szeretet valóságában. Felismerhetően csak Jézus szeretetében, de valóságosan minden szeretetben! Még egy tanút kell idéznem, a huszadik századból. Azt a férfit, aki meggyőződésének vértanúja lett —, kivégezték Hitler alatt, a második világháború utolsó hónapjában, Németországban. Azt a teológust, aki éppen ezzel az alapvető meglátásával forradalmasította a teológiai gondolkozást az utolsó húszegynéhány évben, s hatása beláthatatlanul hullámzik előre. Dietrich Bonhoejjert ma nem lehet kikerülni a teológiában. Felismeréseinek lényege éppen János levelét kapcsolja össze napjainkkal. „Micsoda az Isten? — írja szaggatott tanulmányvázlatában 1944 augusztusában. — Elsősorban nem általános Isten-hit Isten mindenhatóságában stb. Ez nem igazi Isten-megtapasztalás, hanem egy darab prolongált világ. Találkozás Jézus Krisztussal. [... ] Jézusnak a 'másokért való készenléte' a transzcendencia megtapasztalása. [....] A hit: részvétel Jézusnak ebben a létében (emberrélevése, kereszt, feltámadás). Viszonyunk Istenhez nem 'vallásos' viszonyulás egy elgondolhatóan legnagyobb, leghatalmasabb, legjobb lényhez — ez nem igazi transzcendencia —, hanem a mi viszonyunk Istenhez a 'másokért létezés' új élete, részvétel Jézus létében. Nem a végtelen, elérhetetlen feladatok, hanem a mindenkori helyzetben elérhető felebarát jelenti a transzcendenst." Ne riassza vissza olvasóimat az idézet súlyos gondolati tartalma és ennek megfelelően nehéz nyelvezete, melyet még súlyosbít a 212