Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
örökölje azt a csekélységet, amelyet hátrahagyok. Ha nem akarja elfogadni, ossza ki a szegények között. Egyúttal ki akarom fejezni, hogy reám nézve a jegyesség éppoly kötelező volt, mintha meg lettünk volna esketve." Lehet arról vitatkozni, hogy jól tette-e a fiatal Kierkegaard, amikor lemondott szerelmeséről, félve attól, hogy nem tudja boldoggá tenni őt. De az előtt a tény előtt csak megrendülve állhatunk meg, hogy életének önfeláldozó magányával ráütötte a pecsétet arra, amit a szeretetről írt. Istentől származó szeretet az emberben ez: jobban szeretni a másikat és másokat saját érzéseinknél s boldogság vágyunknál. Ingmar Bergman, világhíres filmrendező, svéd evangélikus lelkész fia, töprengő, kereső lélek. Félelmetesen megrázó „Tükör által homályosan" című filmje, melynek szövegét 1960-ban írta. A filmben az idősödő apát, Dávidot írói törekvései kötik le, két felnövő gyermeke szeretethiányban szenved mellette. Felesége már nem él, fia most 15 éves, lánya, Karin férjhez ment. A fiatal asszonyon előttünk hatalmasodik el a gyógyíthatatlan elmebaj, orvos férje nem segíthet rajta. Karin az apja váratlanul kezébe kerülő naplójából döbben rá betegségének reménytelenségére. Rohamában egy ajtót lát kinyílni. „Kijött rajta az Isten. Egy pók volt. Hat lába volt. Gyorsan jött felém a padlón... Szeme hideg volt és nyugodt... Láttam az Istent." A kis szigetre a svéd partok mellett akkor érkezik meg dübörögve a kórház mentőszolgálatos repülőgépe, hogy Karin mögött örökre bezáruljon a zárt osztály kapuja. Az utolsó jelenetben az apa és fia beszélgetnek. A fiú nem tud hinni Istenben. „Micsoda? Isten? Egy pók-isten mint Karinnak? Vagy egy láthatatlan hatalom a sötétben?... Nem, papa, nem megy. Az én világomban nincs Isten." Apja — ki tudja honnan jut eszébe — János leveléből idéz válaszul: „Az Isten szeretet". „Nem tudjuk — mondja —, hogy a szeretet bizonyítéka-e Isten létének, vagy a szeretet maga az Isten. De ez már nem is számít." A fiú: „Neked Isten és a szeretet azonos fogalmak?" Az apa: „Ezzel a gondolattal csitítom ürességemet és piszkos reménytelenségemet." A fiú: „Ha igaz, amit mondasz, akkor Karint az Isten veszi körül, mert mi szeretjük." A fiú magára marad, nézi ε tengert. Utolsó mondata tele van a felébredt apai szeretet boldog megtapasztalásával, ami föléje nő az átélt rettenetes óráknak: (suttogva): „Papa beszélt velem!" A film mondanivalója a szerző mottója szerint „a megszerzett 211