Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

„világossággal" nem Istennek fényként való elképzelését szolgálja, ami beleillett volna a gnosztikus gondolkozásba a mennyei fényvilágról. A szeretettel sem Isten megjelenési formáját jelöli meg, amely kézenfekvő értelmezés lenne a modern gondolkozásban. Mindhárom megállapítás nem Istennek önmagában való létét mutatja, hanem az emberek felé fordulását írja le. „Az Isten Lélek" — ez a megállapítás Istent a világon belüli működésében nevezi meg (Schlatter), ahogyan ő csodálatosan cselekszik az emberekkel az igehirdetés erejével (Bultmann). „Az Isten szeretet" — ezzel János Isten magatartását és működését írja le (Schlatter), úgy jelöli meg őt, mint aki szeretetből és szeretetben cselekszik az emberrel (Bultmann). Isten lényének ezt a legfőbb megnyilvánulását János nem filozófiai gondolkozás útján találta meg, hanem Jézus Krisztus életéről és művéről olvasta le. Azt a megállapítást, hogy Isten szeretet, továbbá annak belső tartalmát, hogy mit jelent szeretni, egyaránt a Krisztusról szóló őskeresztyén hagyomány végiggondolásából merítette. A 9—16. versben elmélyíti és kibontja az előrebocsátott megállapítást: „az Isten szeretet". Amikor most ebben a versben a levél tetőpontjára érkeztünk (8.), az orom is tartogat néhány lépést még feljebb a csúcsig (16. v.). (9) „Azzal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete előttünk, hogy az egyszülött Fiát küldte az Isten a világba." Isten lényét azelőtt is, mindig a szeretet jellemezte, de Isten szeretete Jézus életéig rejtve volt az emberek előtt. Jézus küldetésében lett megtapasztalhatóvá. Az „előttünk" görög megfelelője jelenthet „közöttünk"-et (J 1,14), vagy „nekünk"-et. Mindegyik változat azt tartalmazza, hogy Isten szeretetének Jézus Krisztusban való megjelenése a hivők látókörében történt. Sőt az említett párhuzam János evangéliumával (J 1,14: „közöttünk") a megjelölés térbeli jelentését is sejteti. A többes számmal az író az olvasókat magához kapcsolja. Ismét egy jel arra, hogy nem Jézus életének szemtanúságára kerül a hangsúly a levélben, hanem az egykori Krisztusesemény hitbeli látására és elfogadására. Ezzel nem tűnik el a különbség a szemtanú-nemzedék jelentősége és a későbbi nemzedékek között, de az „előttünk" szó egybefogja őket az azonos hittapasztalatban. A „nyilvánvalóvá lett" görög ige alakja meghatározott múltbeli időpontra utal. Jézus Krisztus földi életének, halálának. feltámadásának eseményében mutatkozott meg Isten szerető lénye. 193