Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

danivalójának tartalma a döntő: hiszi és vallj a-e, hogy Jézus emberi sorsában Isten kinyilatkoztató és megváltó munkája ment végbe? Krisztus földi életének és halálának üdvszerző jelentőségét kikapcsoló igehirdetés nem lehet Istentől. Az antikrisztust a korabeli keresztyénség apokaliptikus alakként várta a történelem végén —, ahogyan a levél olvasói is a keresztyén hagyományt tanulták. Nos, más formában már megjelent. A keresztyén tévtanítókban működik az antikrisztusi lélek. De nem kell csüggedniök az igazhivő keresztyéneknek, mert Isten — aki Lelke által bennük van — erősebb a sátánnál, akinek uralmi területéhez a tévtanítók tartoznak. Istennek köszönhetik azt a győzelmet, hogy az olvasók megálltak Krisztus mellett. Az eretnek prédikátorok tanítása — belső mivoltuknak megfelelően — Istentől idegen, s csak azok a keresztyének fogadják el, akik nem tartoznak Istenhez. A Krisztusról vallott helyes hit hirdetőire — így a levél írójára is — mindazok hallgatnak, akik Istenéi. Az igehirdetőket megtöltő kétféle lélek az általuk vallott Krisztus-hit alapján különböztethető meg. Az Istentől jövő szeretet 4,7—16 (7) Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől ered, és mindenki, aki szeret, az Istentől származik, és ismeri az Istent. (8) Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. (9) Azzal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete előttünk, hogy az egyszülött Fiát küldte az Isten a világba, hogy éljünk általa. (10) Ez a szeretet: nem hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy 6 szeretett minket, és küldte a Fiát a vétkeink eltörléséül. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. (12) Istent senki soha nem látta; ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljességre jutott bennünk. (13) Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő bennünk: a Lelkéből adott nekünk. 187