Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Ahol pedig a levélben ennél messzebb megy, és a keresztyén tévtanítókról azt vallja, hogy a helyes Krisztus-hittől történt elfordulásuk, a gyülekezetből való kiszakadásuk csak leleplezte, hogy soha nem tartoztak Istenhez és az övéihez (2,19; 4,2—6), ezzel azt a végső következtetést érinti, amelyre a dualista teológia kényszerül az emberek kétféle helyzetéről, az Istenhez vagy az ördöghöz való eredeti tartozásáról. Az egész levélen azonban nem a determináltságnak ez a mély homályba fúló gondolata uralkodik, ami az egész Szentírás összefüggésében nem is áll meg —, hanem az őskeresztyén gondolkozásnak megfelelő felismerés: minden ember — Istentől idegen állapotából — eljuthat az Istengyermekségre. Keresztyén létünknek a kezdete tesz „ördög gyermekéből" Isten gyermekévé, de ennek valósága a hitben, szeretetben, keresztyén életfolytatásban nyilvánul meg és megy végbe. A most olvasott szakasznak mégsem ebben a metafizikai problémában van a rendkívülisége. A keresztyénség belső élet-halál küzdelmének e feszült helyzetében, melyet a levélnek ezek a versei tükröznek, a szerző lényeges ponton teljességgel távol áll a korai-katolicizmustól. Sőt ellentétes irányban munkálja a keresztyénség jövőjét. A tévtanitással szemben oltalomnak egyedül a Krisztusról szóló helyes igehirdetést, és annak hallgatását, elfogadását tartja. Az ősi evangéliumhoz legyenek hűek olvasói! így Isten Lelke bennük marad, és Isten hatalma megőrzi őket az igaz hitben. Az eretnekséggel szemben az egyháznak egyetlen fegyvere az evangélium tisztán és igazán történő hirdetése — ez János útmutatása. Ennek óriási súlyát és értékét akkor értjük meg, ha melléje helyezzük a korai-katolikus iránynak alig későbbi álláspontját a tévtanítás elhárításának kérdésében. Ignatius egyik levele szerint az oltár, a püspök és az egyházi szolgálat betöltői biztosítják az egyház tisztaságát (Trall 7,2). Mintha a kultusz és az egyházi hivatal, s nem a János levelében említett, Krisztusról szóló evangélium őrizné meg a keresztyénséget a belső megromlástól! 4,1—G magyarázatának összefoglalása Számos tévtanító támadt saját soraikból. A helyes és téves keresztyén tanítás között elmosódtak a határvonalak. A gyülekezetnek kell megítélnie a szólót: a Szentlélek dolgozik-e benne. Mon186