Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

a keresztyén tévtanítók körét fogja át ezen a helyen. A hagyományos keresztyén tanításban szereplő apokaliptikus alak, az „antikrisztus" másként, láthatatlan belső erőként jelent meg, és azokban a keresztyénekben dolgozik, akik a helyes Krisztus-hitet nem vallják. Találóan használja a levélíró az „antikrisztus" megnevezést, mert a Krisztus-ellenes keresztyénséget jelöli meg a szóöszetétel. János számára az „antikrisztus lelke": Isten Lelkével ellentétes szellemi erő. (4) „Ti az Istentől vagytok, gyermekeim." A jánosi formula — „Istentől lenni" — ugyanazt jelenti, mint az „Isten gyermeke", ahogyan János nagyon valóságosan értelmezte az „Istentől nemzés" teológiai fogalmával (lásd 3,9). Azonos jelentésű vele az „igazságból lenni" (3,19). Az igazhivő keresztyén emberek lényét Isten határozza meg, az Isten hatja át. Ezt az alapvető teológiai tételét János itt azért alkalmazza újra az olvasókra, hogy megerősítse lelki ellenállóképességüket a tévtanítás vonzásával szemben. Ezt a lelkipásztori erősítést fokozza a következő mondatával: „... és legyőztétek őket". Az „őket" pontatlan szóhasználat, mert nem a tévtanítók személye feletti győzelemről van szó, hanem az általuk képviselt helytelen keresztyén tanítás elhárításáról. A személyek és a tanítás között nem került sor különbségtételre a levélírónál —, ez gnosztikus gondolkozásmód jellegzetessége. Arra is mutat az „őket" hangsúlyozása, hogy a tévtanítóknak a gyülekezettel való nyílt szembefordulása kényszerű meghátrálásuk jele volt. A „győzni" a levél jellemző szava, melyet ismételten perfektum igealakban használ. Megtörtént és a jelenben érvényes eseménynek mondja, hogy az olvasók győztek a gyülekezetből kivált tévtanítókon. Ez annál meglepőbb, hiszen — mint láttuk (4,1) — nagyon is válságos a helyzet a levél látókörébe eső keresztyéneknél. Szóhasználata nyilván teológiai látásmódját fejezi ki. A „győzni" (lásd 2,13—14-nél) az Újszövetségben jövőbeli fogalom; eszkatológikus eseményt jelez: Krisztus visszajöveteléhez fűződik a bűn végső megsemmisítésének reménysége. Ez a jövő azonban már a jelenben is érvényesül. Isten győzelme valósult meg a gyülekezet életében, amikor a levél olvasói nem engedtek a gnosztikus keresztyén tan vonzásának. „... mert aki bennetek van, nagyobb, mint aki a világban van". A „nagyobb" itt ugyanúgy Istenre vonatkozik, mint a levél már olvasott helyén (3,20). Isten van jelen Lelke által a hivő keresz183