Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

ga" is János levelének visszhangja (1 J 5,6—8). Polykarpus azzal a doketista tannal szegezi szembe a János-levél mondatát, mely Krisztus szenvedését látszatnak és nem valóságos szenvedésnek vélte. (3) „amelyik lélek pedig lerombolja Jézust, nincs az Istentől". A „lerombolja" szóval fordított görög ige épület szétrombolását, lebontását jelenti. Ez a jellegzetes jánosi szó lehetett eredetileg a szövegben, amit azonban csak kevés kézirat őrzött meg. Az újabb magyarázók ezt az olvasásmódot tartják helyesnek. Ε szövegfor­ma helyére a legtöbb kéziratban az előző verssel ellentétpárt al­kotó „nem vallja" szavak kerültek, hihetően azért, mert a „le­bontani" fogalom képi tartalma személyre alkalmazva nem lát­szott megfelelőnek. Pedig az említett szó nagyon szemléletesen fejezi ki a tévtanítók eljárását: a keresztyén hit tartalmából eltá­volították Jézust mint emberi testben megjelent Krisztust. Ez az eredetinek látszó szövegváltozat aláhúzza magyarázatunkat az előző versről: Jézus Krisztus életében végbement isteni kinyilat­koztatás és megváltás teljes tagadásáról van szó a levélnek ezen a pontján megjelenő gnosztikus keresztyéneknél. „ez az antikrisztus lelke, melyről hallottátok, hogy eljön, és most a világban van már". Itt világosodik meg teljesen, hogy a levélíró a „minden lélek" megjelöléssel a kétféle „lélek" hordo­zóit értette. A keresztyén tévtanítókban, akik Jézusról mint hi­tünk „tárgyáról" nem akarnak tudni, „az antikrisztus lelke" dol­gozik. Az antikrisztus a János előtti keresztyén hagyomány jel­legzetes alakja. Erre a hagyományra utal a szerző a „hallottátok" szóval. Az olvasók előtt ismeretes a keresztyén tanításból az an­tikrisztus apokaliptikus lénye. János azonban a végidőknek ezt az elképzelt történeti-történetfeletti alakját nem a megszokott apoka­liptikus szemlélettel nézi, hanem korának keresztyén tévtanítói­ban látja megtestesülve (lásd 2,18-nál). Itt is nyilvánvaló, hogy nem apokaliptikus, látványos istenellenes hatalmasságnak kép­zeli, mint a hagyományos keresztyén gondolkozás (2 Th 2,3—10). Az antikrisztus megjelenésének várását átfordítja az antikrisz­tus lelkének érkezésére. Ezzel átértelmezi a hagyományos taní­tást, amelyben az olvasói részesültek: nem az antikrisztus jön, hanem a „lelke". És hozzáteszi saját meggyőződéseként: ez a „lé­lek" itt van már a világban. A „világ" Jánosnál az Istentől el­szakadt embervilágot jelenti, amelyet — ez érdekli őt az adott gyülekezeti helyzetben — a tévtanítók jelenítenek meg. A „világ" 182

Next

/
Thumbnails
Contents