Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

öltött magára. Azt hirdeti, amit a levél eddig is kijelentett Krisztusról: Jézus emberi élete és halála volt a színhelye a kinyilatkoztatásnak és a megváltásnak. Az ő története tartalmazza üdvösségünkre elvégzett munkáját. Így ez az erőteljes megállapítás ugyanazt a célt szolgálja, mint a levélben már olvasott másik hitvallásszerű tétel: „Jézus a krisztus" (2,22). Sőt beleszövődik a levél kezdő sorainak vallomása Jézus földi személyének, szavainak, életének üdvjelentőségéről (1,1—3). Vallani (szó szerint) „Jézus Krisztust (mint) testben eljöttet", azt jelenti: hiszem és hirdetem, hogy Jézus emberi élete Isten kinyilatkoztatásának és megváltásának eseménye. Jézus egész emberi sorsában, tevékenységében, halálában Isten küldötte a világ megváltására (4,14). Ez a Jézus a levélíró számára a feltámadt, megdicsőült Krisztus, akiben most hisznek, akit most vallanak —, ahogyan a szöveg jelen ideje hangsúlyozza. így világosodik meg előttünk, hogy a látszólag töredékes hittételben nemcsak Jézus születése van benne, amire általában érteni szokták, hanem egész élete, megváltói munkája. Értelmezésünk helyességét alátámasztja többek között, hogy az „eljött" igealakja perfektum, ami a görögben nem utal egy meghatározott időpontra a múltban. A levélben előtűnő keresztyén tévtanítók ezek szerint nemcsak Jézus Krisztus valóságos emberlétét utasították el, azt, amit így mond Luther Márton: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus valóságos ember"; de tagadták Jézus egész üdv jelentőségét. Ezt mutatja világosan, negatív tükörben, a következő vers. Kiderül, hogy a keresztyén gnosztikusok eltávolodása a Krisztus-hittől olyan fokú volt, mely rájuk nézve a „keresztyén" megjelölést kérdésessé teszi. János levele megvilágítja azt az utat, mely az első század fordulója körüli évtizedekben nem egy helyen megfigyelhető: a keresztyén gnosztikus irányzat egészen elsüllyedt, beleveszett a gnoszticizmus nem-keresztyén örvényébe. A levél e hitvallási kristályának jelentőségét a tévtanítás fenyegető áradatával szemben megragadóan mutatja, hogy a mondatot szinte szó szerint idézi Polykarpus szmirnai püspök a filippi gyülekezetnek írt levelében, mely körülbelül két évtizeddel később keletkezhetett: „Mindenki, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött, antikrisztus. És aki a kereszt tanúságát nem vallja, az ördögtől van" (7,1). Feltehető, hogy a „kereszt tanúsá181