Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

(21) Szeretteim, ha a szív nem ítél el, bátor bizalmunk van az Isten iránt, (22) és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert a parancsait megtartjuk, és a neki tetszőket cselekedjük. (23) És ez a parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint parancsolta nekünk. (24) Aki megtartja a parancsait, Őbenne marad és Ö abban; s erről tudjuk meg, hogy bennünk marad: a Lélekről, melyet nekünk adott. A szakasz szövege megoldhatatlan nehézségek elé állította a magyarázókat. Ugyanakkor roppant teológiai mélységet tükröz kristálytisztán. Egyike az Újszövetség legcsodálatosabb helyeinek: szédítő és vonzó egyszerre. Mintha kusza bozót között tengerszem bukkanna elő. Ε versek szövegét számos ponton többféleképpen lehet értelmezni, mert a fogalmazás nyelvtanilag nem tiszta, s teológiai nehézségektől átitatott. Viszont a levél egészének összefüggésében megközelítőleg biztos magyarázathoz juthatunk, s ami a fő, a szakasz legfontosabb állítása — mely páratlan az Újszövetségben — meggyőződésem szerint egyértelmű. (19) „Erről fogjuk megismerni, hogy az igazságból vagyunk." Vitatható, hogy a mondatot bevezető „erről" szócska visszafelé vagy előre mutat-e. Mivel a levélíró ismételten az erkölcsi cselekvést, különösen is a szeretetet mondta az Istenhez tartozás ismer tető jelének (2,3—5; 2,9—10; 3,10) — a továbbiakban még a Krisztusról szóló helyes vallástételt kapcsolja hozzá (4,2) —, ez a tartalmi érv amellett szól, hogy az „erről" a megelőző állításra mutat (18. v.): áldozatos szeretete jelzi a hivő embernek, hogy a jánosi értelemben vett „igazság", Isten kinyilatkoztatott valósága hatja át lényét. Annyira szoros így a két vers (18—19.) belső kapcsolata, hogy a 18. verset ehhez az új szakaszhoz is vehettük volna, ahogyan némely írásmagyarázó teszi. A 18. verset a Nestleféle újszövetségi görög szöveg beosztása is e szakasz kezdetének jelöli. Mégis az előző szakasz zárómondatának vettük, mert a közvetlenül megelőző gondolatok eredményét vonja meg: a szeretet önzetlen szolgálat a testvérekért (16. v.), áldozatos segítés anyagi javainkból (17. v.), azaz nem szép szavak, hanem tettek (18. v.). Ugyanakkor a két szakaszt összetartó láncszem is a 18. vers, ezért az új szakasz kezdő verse (19.) arra tekint viszsza, s így indítja el a további gondolatmenetet: a keresztyén em159