Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

beli megállapítást és erkölcsi felhívást jelent egyszerre: a Krisztusba vetett hitből, az Isten közelségéből egymás iránti szeretet következik, ami adottság és feladat. Abban a tudatban éljünk, hogy Isten élete van bennünk éppen a szeretetben (R. Schnackenburg). Ezt szabad hinnünk, és kell vállalnunk. A többes szám első személyű fogalmazásban („szeretjük") benne van általános keresztyén elvi igazságként és ugyanakkor ténybeli valóságként, hogy a szeretetben valósul meg az örök élet a földi keretek között. Ez azonban nem hivalkodó megállapítás, s egyáltalában nem jelenti, hogy a levélíró fogyatkozás nélkülinek tartaná a keresztyének szeretetét. Ennek a keresztyén igazságnak másik oldala: „aki nem szeret, a halálban marad". A szeretetnek itt nincs megjelölve a tárgya, a keresztyén testvér, bár egyes kéziratok betoldják. A feltehető eredeti szöveg megfelel a levél gondolkodásának: a következő fejezet a szeretetről mint isteni valóságról szól, melyet nem a tárgya jellemez (4,16c). Nem vitás azonban, hogy a levélíró szeme előtt ebben a mondatban is a keresztyén testvérszeretet lebeg. A vers értelme így válik teljessé. Szeretni annyi, mint Isten életében résztvenni. Nem-szeretni — ami Jánosnál rögtön a szélső ellentétet, a gyűlöletet is magában foglalja —, azt jelenti, hogy az illető nem jutott ki a minden embert meghatározó létállapotból, az Isten-nélküliségből. Nagyon szemléletesen mondja ezt a „halálban marad" meghatározással. János elvi megállapítása nem zárja ki, hogy a keresztyén gyülekezet körén kívül is lehet találkozni gyakorlatilag a szeretet tényeivel. Kétségtelen azonban, hogy a szerző nézőpontjában nem szerepel a világban megmutatkozó szeretet származásának, értékének, Istennel való összefüggésének kérdése. Erre annál inkább vissza kell térnünk a levélnek a szeretetről mondott nagy kijelentésénél (4,16), mert a történelem és az élet tapasztalata azt mutatja, hogy az egyházon kívül sokszor a keresztyénséget megszégyenítő igazabb és tevékenyebb szeretet található. (15) „Mindenki, aki gyűlöli a testvérét, gyilkos, és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs maradandó örök élete." Eddig a versig nyúl Kain felidézett árnyéka (12. v.). Emlékeztet a gondolat Jézus Hegyi Beszédére is (Mt 5,21—22), noha feltehetően nem abból nőtt, hanem a gondolatmenetből önállóan támadt: a gyilkosság gyökere a gyűlölet, ezért a gyűlölet ugyanolyan megítélés 151