Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
Ö bűntelen volt, s akik vele, immár a feltámadt Krisztussal közösségben vannak, nem követhetnek el vétket. Bűn elkövetése a keresztyén ember életében arról tanúskodik, hogy nem volt igazi találkozása Krisztussal a hit útján. Az olvasók ne higgyenek az ellenkező tévtanításnak, mely szerint a hivő ember számára közömbös a bűn. Isten akaratát Jézushoz hasonlóan úgy tölti be a keresztyén ember, ha cselekszi a jót. Jézus földre jövetelének célja a bűnöknek és a bűn következményeinek megszüntetése volt. A hivő ember nem tud vétkezni, mert új lényét meghatározza az isteni eredet: Isten Lelke hatja át maradandóan. Ezért a jó vagy rossz cselekvés különbözteti meg Isten gyermekeit és azokat, akiknek lényét a láthatatlan gonosz hatalma járja át. Istennel nincs kapcsolatban a keresztyén ember, ha nem valósítja meg az ő erkölcsi akaratát, elsősorban a testvérszeretetben. Versről versre haladva így állt elénk a szakasz. A levélnek a keresztyén ember és a bűn kérdésében itt jelentkező álláspontja a keresztyén igazság két ellentétes sarkpontja közül az egyik, amelyet kiegészít a másik, a levél más helyein, a keresztyén ember vétkezéséről, a bűnbánat és bűnbocsánat maradandó szükségéről. János a levél hátterében mutatkozó tévtanítók vallási nyelvét használva, küzd a szakaszban az olvasókat fenyegető hamis tan ellen, mely szerint az Isten megismerésére eljutott embernél nem fontos az erkölcsi cselekvés és a szeretet gyakorlása. A leírtakkal a hivő keresztyéneket biztatja a vétkek kerülésére. Ennek érdekében hatalmasan hirdeti a Krisztus-hivő emberben munkálkodó isteni erő, a Szentlélek tényét és jelentőségét; közben azonban nem említi a keresztyén valóság másik felét, emberi mivoltunk alapvető romlottságát halálunkig. KITEKINTÉS A gonosz műveinek lerombolása Jobban tesszük, ha a sátán és ördög helyett mi keresztyének „emberfölötti gonoszról" beszélünk (a szakkifejezést néhai Prőhle Károlytól veszem). Ezzel elesik minden hamis emberi elképzelés, mely gonosz istenként állítja szemünk elé. Ebben a megjelölésben érvényesül mindaz, amit keresztyén hitünk a Szentírás alapján a 141