Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

sátánról vall, de lehull róla ősi évezredek hozzátapadt sok mitikus vonása. Valóban van a bűnnek olyan ereje a földön, mely nemcsak az egyes személyes vétkek összeadásából tevődik össze, hanem föléje nő az embereknek, és mérhetetlen sok baj, nyomorúság okozója az emberiség történetében és az egyének életében. Nem tesszük racionálisan megmagyarázhatóvá a sátánt, noha az emberfölötti gonosz valóságának vannak megdöbbentő jelei a hívő szemében. A gondolkozó hit számol erejével, s nem küszöböli ki a titokzatosat, a megfejthetetlent az emberfölötti gonosz tényéből és működéséből. Erről az emberfölötti gonoszról tudnunk kell, hogy nincs Isten hatalmi körén kívül. Bármennyire hihetetlen, érthetetlen a hivő értelemnek, a gonosz is Isten szolgálatában áll. Luther fejezte ki ezt az egy-Isten-hitünkhöz hozzátartozó igazságot fordulatosán: „Isten ördögéről" beszélt. Az emberfölötti gonosz csak eszköz Isten világkormányzó és üdvösséget készítő kezében. Messzire vezetne most ebbe belegondolnunk, legyen elég ízelítőül ennek a keresztyén igazságnak nem dogmatikus, hanem világias tónusú rajza. Goethe a Faustban így világítja meg Mefisztó szerepét az emberiség életében: Mert könnyen lankad el az ember munka láttán, tétlen nyugalmat gyorsan megszeret; ezért mellé oly társat rendelek, ki buzdít, hajt s munkál, miként a Sátán. Ε szavak nyomán Madách Az ember tragédiájának záró színében még határozottabban és találóbban írja meg ezt a gondolatot: Te Lucifer meg, egy gyűrű te is mindenségemben, — működjél tovább: hideg tudásod, dőre tagadásod lesz az élesztő, mely forrásba hoz, s eltántorítja bár — az mit se tesz — egy percre az embert, majd visszatér. De bűnhődésed végtelen leend szünetlen látva, hogy, mit rontani vágyói, szép és nemesnek új csírája lesz. 142