Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

séget tekintjük, sőt e három megoldásunkat egybefogjuk —, az író belső célja világossá válik előttünk. Ugyanide jutunk, mint láttuk, ha a levélíró egyes megállapításait kötetlenebbül értelmezzük, s a gyakorlati lelkipásztori célhoz vezető gondolati eszközöknek tekintjük. Ez a mindenképpen nyilvánvaló belső cél saját korábbi mondatával fejezhető ki: „Gyermekeim, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek!" (2,1). A szakasz gnosztikus szellemi környezetben elhangzó intő, serkentő szó a keresztyén ember erkölcsi erőfeszítésének szükségességéről, melyet megalapoz a hívőnek valóságos Isten-gyermeki mivolta. A keresztyén ember és a bűn kérdéséről a levélben olvasott első részlet (1,5—2,2) Luther Római Levélről szóló magyarázatának híres formulájában kapta meg hív visszhangját („egyszerre vagyok bűnös és igaz"), s vezet hatalmas erővel a keresztyén ember életében a naponkénti bűnbocsánat szükségességéhez. A mostani szakasz (3,4—10) belső nézőpontját Luther nem ragadta meg. 1527-ben tartott előadásokat János első leveléről. Ekként magyarázta a 6. verset: „Ahol Krisztus van, ott eltűnik a bűn". Luthernek ezt a megállapítását így szólaltatta meg egyik újabb írásmagyarázó: „Krisztus közösségében egészen szabadok vagyunk a bűntől, mert mi vele mindig a megbocsátás hatálya alatt élünk" (Ch. Lindskrog). Ez mélyen igaz, s a keresztyén ember életében a legvigasztalóbb, legfelemelőbb örömhír, soha meg nem fakulható drága igazság. Mégis Luther magyarázata a levélnek ezen a helyén nem alkalmazható. Ö itt Pál szemével nézi Jánost, és magyarázata nem szolgáltat igazságot a levélrészlet közvetlen értelmének, sem belső céljának, amit a szöveg elénk tár, ha alázatosan és nyitott lélekkel hajlunk fölébe. Luther magyarázata jele annak, hogy lehetséges egy adott bibliai részletnek nem pontos, az eredeti értelmet nem híven megszólaltató, igazi jelentésétől eltérő kifejtése, amely ugyanakkor helytálló keresztyén igazság, mert más bibliai helyeken található üzenet felragyogtatása. Luther tévedett ezen a helyen mint a Szentírás egy részletének magyarázója, de helyesen szólt mint a Szentírás egészének értelmezője. 3,4—10 magyarázatának összefoglalása Bűn cselekvése: Isten ellen való lázadás. Jézus Krisztus azért jelent meg a földön, hogy eltávolítsa a bűnöket az emberi életből. 140