Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
(2,29c; 3,4ab; 3,6; 3,7b; 3,8a; 3,9a; 3,10b). Az alapiratnak ezt a töredékét az „Istentől nemzés" jellegzetesen gnosztikus képzete határozza meg. A gnosztikus kegyesség szembeállította a földi-anyagi létet a szellemi(pneumatikus)-isteni léttel, és az emberi természet istenülését hirdette. A levél keresztyén szerzője alkalmasnak találta a gnosztikus-keresztyén eredetű tételsort, hogy felhasználja levelében. A szóban forgó szakaszban saját megjegyzéseivel látta el (3,5. 7ac. 8bc. 9bc. 10ac.). Hozzáfűzött kiegészítő sorai mutatják, hogy az eredetileg gnosztikus jellegű mondásokat keresztyén módon értelmezi. Nem idegen testként szerepel ez az anyag levelében, hanem beleépül gondolatvilágába. A szerző rááll a kezében levő iratrészlet gondolati vágányára: erre következtethetünk abból, hogy hozzáfűzött megjegyzéseibe ő vonja be a „mag" képzetét, mely kapcsolódik a nemzés fogalomköréhez, valamint ő fokozza a büntelenségre vonatkozó állítást („nem tud vétkezni" 9bc. v.). A szerzőnek ez az eljárása — ha így volt — megfelel a levél egész jellegének. János a levélben a keresztyénség gnosztikus fertőzése ellen küzd, de ezt a gnosztikus gondolatvilágba belehelyezkedve, annak nyelvezete segítségével teszi. Csak így remélheti a megértést, a visszhangot, érveinek elfogadását gnosztikus hatás alatt levő olvasói részéről. A gnosztikus terminológia nem egyszerűen missziói „fogás" részéről, mert ő maga is benne él ebben a szellemi légkörben. Ezért belülről tudja átvenni annak képzeteit. A tévtanítók és a tévtanítás ellen az ellenfél vértezetében indul. A szóban forgó szakasszal a szerző végeredményben az ellen a gnosztikus-keresztyén tévtanítás ellen fordul, mely nem tartotta jelentősnek a hivő ember erkölcsi feladatát, bűnöktől való szabadulását. Ennek helytelenítésére aligha kaphatott volna jobb eszközt annál a következtetésnél, melyre a gnosztikus színezetű „Istentől nemzés" módot ad. Sőt az „alapiratnak" gnosztikus-keresztyén talajból nőtt mondássorát egészében kitűnően alkalmazhatta célja érdekében: a hivő keresztyén ember nem veheti könynyelműen a bűnt, minden ereje megfeszítésével küzdenie kell •ellene. így ad közelebbi segítséget a szakasz értelmezéséhez az alapirattal való számolás. Belehelyezkednek e versek a levél egykori szellemi hátterébe, s ugyanakkor tükrözik az író célját. Ez a második magyarázati szempontunk a szakaszból adódó teológiai 137