Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

lághoz tartozásáról és a világgal szemben való idegenségéről. A „tudjátok" szóval a levélíró az olvasó által ismert keresztyén tanításra is célzott. Krisztusra alkalmazva az „igaz" jelző messiási megjelölés. Tükrözi a késői-zsidóság szóhasználatát: a messiás „igaz", mert egész lénye és cselekvése megfelel Isten követelményének. Krisztus Isten akaratának cselekvője volt teljes értelemben (vö. 2,1). Ha ez a hittétel az olvasókban belső bizonyosság, belőle másik tétel is következik: „ismerjétek meg azt is, hogy..." Mindkét igével (tudni, ismerni) egyaránt az egzisztenciális tudást fejezi ki a vers. Lehetséges ilyen fordítás is: „legyetek meggyőződve arról is, hogy..." (W. Bauer). A hit felismerésének két láncszemét kapcsolja össze a szerző. Krisztus ..igaz" voltának bizonyosságából következik a meggyőződés: „mindenki. aki az igazságot cselekszi, tőle származik". Ezt a megállapítást egyes kutatók a feltételezett alapiratból valónak tartják. A bizonyítékot erre abban látják, hogy a versben kétszer szerepel harmadik személyre utalás, összefüggő fogalmazás esetén. nyelvtani szempontból kényszerítő lenne a kettő azonossága. Viszont az ,.ö igaz" csak Krisztusra vonatkozhat, míg a „tőle származik" megállapításban a „tőle" Istenre értendő. A feltevés úgy hangzik, hogy a levélíró az alapiratból vette szövegébe a tételt a vers második felében, de nem egyenlítette ki a fogalmazásának így adódó zökkenőjét, s ezért jelöli a 3. személy a vers elején Krisztust, a vers végén Istent. Mások inkább fogalmazási pongyolasággal magyarázzák az említett nyelvi jelenséget, és hivatkoznak a levél másik helyére, ahol a szerző szintén változó vonatkozásban alkalmazza a személyes névmást egy mondaton belül. Ez arra mutat, hogy azonos személyes névmás használata személycserével is járhat a szerző írásában (lásd 3,24 magyarázatában). Mindenesetre ez a szakasz valóban tükrözi a feltételezett alapirat tömörebb fogalmazását és sejteti teológiai veretét. Akár kiegyenlítetlen fogalmazást állapítunk meg a versben, akár más keresztyén iratból való átvételt, mindegyik arra az emberi módra világít rá, ahogyan Isten üzenete János levelében született. Én magam hajlok az alapirat feltételezésére ebben a szakaszban, s ez segít a megértésében. A feltevés elfogadása vagy elutasítása nem hitkérdés, hanem tudományos mérlegelés tárgya. 121