Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

resztyén hitigazsághoz vezető folyamat itt is az önmagát kinyilatkoztató Isten álcája. A messiás dicsőségben történő megjelenése az Űjszövetségben javarészt megtisztul a késői-zsidó apokaliptika kiszínezett, földies, érzékletes vonásaitól. Ami ezekből mégis található az első három, evangéliumban, Pálnál és különösen a Jelenések Könyvében, az esemény jelentőségének és jelentésének ábrázolását szolgálja. A Megváltó végső megjelenését kísérő jelenségek rajza ezekben az iratokban kerete a döntő tartalomnak: Istennel való közösségünk teljességre jutásának, Isten új, örök világa megteremtésének. János evangéliuma tud Krisztus végső eljöveteléről: „ismét eljövök" (14,3; továbbá 21,22), de ez a gondolat nincs előtérben, illetve összeszövődik húsvét és pünkösd ígéretével. Érthető, mert a hangsúlyt a jelenben végbemenő ítéletre és a megkezdődött örök életre helyezi. János első levelében már határozottabban épül bele a jánosi gondolatvilágba Krisztus dicsőséges megjelenésének őskeresztyén tanítása, amit a most olvasott versben az utolsó ítéletre történő célzás, valamint a parúzia jellegzetes szava mutat (a jánosi iratokban csak ezen a helyen találkozunk Krisztus vissza jövetelének hagyományos szakkifejezésével). A jánosi gondolkozásnak megfelelően elmarad mellőle minden képzelet szülte leírás. A levélíró csak a puszta tényt, az eseményt adja. A „hogyan" megfestése, apokaliptikus történések környező rajza nála nem található. Az Üszövetségben a parúziáról egyedül itt van úgy szó, hogy hiányzik minden hozzátapadt földies képzet. Világösszeomlás, természeti és történelmi katasztrófák körképe nélkül, marad maga a történelmen túli üdvesemény: Krisztus végleges és teljes nyilvánvalóvá válása. (A „megjelenik" ige görög megfelelője így is fordítható: „nyilvánvalóvá lesz".) A vers értelme tehát: a Jézussal való mai közösség, hűség az őskeresztyén Krisztus-hithez, bátorságot ad a hivőnek, hogy Krisztus nem marasztalja el végső megjelenésekor. (29) „Ha tudjátok, hogy ő igaz" — Jézus Krisztusra vonatkozik. A „tudni" Jánosnál az „ismerni" szóval rokon jelentésű. Nem elméleti tudást, hanem személyes hitbeli bizonyosságot jelöl. A szó a gnosztikusoknál jelentős szerepet töltött be, ezért a levélíró számára alkalmas nyelvi eszköz írásának hangsúlyossá tételére. Egyébként tartalmilag nincs egyezés, mert a szóval a gnosztikus ember magasabb rendű tudását jelölték önmagáról, az isteni vi120