Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

dósítások is maradtak ránk az üldöztetési időkből a mártír-aktákban. A herakleiai püspöknél katonák házkutatást tartottak. A megtalált szent iratokból odakint máglyát raktak. A legenda szerint senki nem mert a tűz közelébe menni, olyan félelmetesen lángoltak a papirusz-te­kercsek. Az esethez a tudományos könyv szerzői ezt fűzik hozzá: „Nyilvánvalóvá vált a bibliai könyvek szentsége" (J. Leipoldt — S. Morenz: Heilige Schriften. 1953). János leveleinek említésével első alkalommal Polykarposz szmirnai püspöknek (második század első fele) a filippi gyülekezethez írt levelé­ben találkozunk. János első levele 4,2-3-at idézi. Az idézett részlet a ko­rabeli tévtanítók ellen irányul. Ugyanabban az időben Papias, hiera­poliszi püspök 2,3-ra és 5,2-re hivatkozik. Ekkortájt Justinus apologé­ta, későbbi mártír 3,1-et említi. Lyon püspöke (a mai francia városban), Irenaeus a második század második felében az első és második levél több helyéről szól (2,18-19.21-22; 4,1; 5,1; 2Jn 7-8.10). Papias, Justinus építő jellegű helyeket emelnek ki, Irenaeus polemikus idézetekre hivat­kozik. Ez a tükörkép mutatja a korai kereszténységben a tévtanítások elterjedését (erről külön szólunk a 4. pontban). Alexandriai Kelemen mindhárom levelet ismeri (200 körül). A három levél két hiánytalan kézirata is fennmaradt a 4. századból. Az újszövetségi könyvek gyűjteménye a 2. század és a 4. század kö­zött alakult ki. A 4. század végén már kitűnt, hogy mely bibliai iratok kerülnek be a kánonba, a szent iratok válogatott gyűjteményébe (ká­non: mérték), és melyeket tartanak apokrifnak (apokrif: nem hiteles eredetű, el nem ismert). A kánonba fel nem vett iratokat az istentiszte­leteken nem használták. Az elbírálás mértéke az apostoli eredet volt. János leveleivel azért nem volt baj, mert János apostoltól származónak tartották, amint János evangéliumát is. Az egyház „tévedései" a kánon meghatározásának kérdéseiben jól beváltak. A korabeli ismert keresztény iratok között ma sem találnánk a Szentírás könyvei közé felvehetőt. Luther a Szentírás könyveinek elfo­gadásánál a „Was Christum treibt" elvet érvényesítette: „ami Krisztus­sal foglalkozik". Jakab levelét nem fogadta el, mert az ő szemében nem a hitből, hanem a cselekedetekből való megigazulást képviselte. Ma már tudjuk, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű. Jakab levele Pál apos­tol leveleinek félreértése ellen küzd, mintha a cselekedetek nem tartoz­nának hozzá az evangéliumhoz az élő hit következményeiként. 10

Next

/
Thumbnails
Contents