Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Jelen formájában mindenesetre alkalmas volt a három vers, hogy az ember természetes ösztöneit megvető, a test teremtettségét félretevő, platóni eredetű korai-katolikus látást erősítse a második században. Az „apostoli atyák" iratai között található, a második század közepéről származó ún. második Kelemenlevél így ír: „A világi dolgokat idegeneknek kell tartanunk és nem szabad kívánnunk, mert ha birtokul kívánjuk, elesünk az igazi úttól... Hisszük, hogy jobb a dolgokat itt gyűlölni, mert csekélyek, rövid életűek és múlandók, amazokat, az elmúlhatatlan javakat pedig szeretnünk" (2 Clem 5,6—7; 6,6). János levelének most olvasott versei igazi értelmük szerint nem ezt hirdetik, de kétségtelenül félreérthetőek ilyen irányban, és óhatatlanul a földi élet tagadására adhattak indításokat a korai-katoÜcizmus kialakulása idején. A téves keresztyén életfelfogás elkerülésére e versek magyarázatához hozzáfűzzük: a teremtő Isten atyai jóságának köszönhetjük az egész világot a földi élettel együtt. A bűn kerülése a keresztyén ember számára nem jelenthet élettagadást. Örökre a bűnnek és múlandóságnak átadott, örökre Istentől elválasztott világ helyett, ahogyan ezekben a versekben jelentkezik (H. Windisch), valljuk a teremtett és megváltásra méltatott világot, melyet Isten szeret — éppen János evangéliuma és első levele szerint! 2,12—17 magyarázatának összefoglalása A levélíró először rámutat az olvasók keresztyénségében az örvendetes tényekre: a Krisztus által nyert bűnbocsánatra és Isten hivő ismeretére. Az idősebb nemzedéknél kiemeli az örökkévaló Krisztus hittel történt megragadását. A fiatal nemzedéknél hangsúlyozza a sátánon aratott győzelmüket, azaz mindenekelőtt az igazi Krisztus-hit mellett való megmaradásukat a téves keresztyén tannal szemben. Isten igéjének hűséges hallgatása és cselekvése tette őket erre képessé. Ezek a tények bátoríthatják és erősíthetik őket az emberi élet vétkes vágyainak megtagadására. Isten szeretetével — az irántunk való szeretetével és a mi feléje irányuló szeretetünkkel — nem fér össze, ha bármi mást jobban szeretünk őnála. Nem nyomhatja rá bélyegét a keresztyén életre az ösztönök uralma dur99