Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

JÁNOS ELSŐ LEVELE BEVEZETÉS A LEVÉLHEZ A 20. és a 19. évszázad újszövetségi kutatói oly mérvű fáradságot öltek bele ebbe a feladatba, hogy láttára csak ámulatunk nőhet, mit ér tudósoknak a Szentírás! Egy életet is lehet reá áldozni. Most vettem kezembe C.K. Barrettnek János evangéliuma kommentárját. A szerző életét negyven esztendőn át kísérte az evangélium kutatása. Ez a könyv eddig a legfontosabb alternatív mű R. Bultmann klasszikus magyarázata mellett. Ennek első kiadása 1941-ben jelent meg, s ma sem lehet figyelmen kívül hagynia annak, aki magyarázat céljából János evangéliumához nyúl. A másik ok: elmúló századunk újszövetségi kutatásából egyes eredmények maradandók. Mégpedig nemcsak világhírű tudósok alkotásai jöhetnek számba. Amint a piramisok épültek sok-sok kőtömbből, úgy hordták kevésbé jelentős kutatók is munkájuk eredményeit a szentírásmagyarázat befejezhetetlen épületéhez. Valamennyi teljesítmény a továbbépítést szolgálta. Ehhez járul hozzá a bevezetésem egy téglával. 1. János leveleinek terjedése A leveleket a szerző papiruszra írta. A papirusz vízinövény, melynek felszeletelt és lapokká préselt beléből készült a papír őse. A darabokat összevarrták, s 8-10 méter hosszúságú tekercsek készültek. A papiruszra lámpakoromból és növényi olajból készült tintával, nádtollal írtak. A tekercseket szétgöngyölítve lehetett olvasni. Nincs nyoma annak, hogy a jánosi szerzők diktálták volna szövegüket, ami az ókorban gyakran előfordult. A szent iratokat, így János leveleit is, gyülekezeti összejöveteleken, istentiszteleteken felolvasták. Adataink vannak arról, hogy az újszövetségi iratokat házanként is olvasták. Az üldöztetések korában sok keresztény nem volt hajlandó beszolgáltatni az iratokat. Szemléletes tu9