Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Inkább tűzbe dobják 15. fejezet

fiúk és leányok is -, akiknek a példaképük ez a három férfi volt, maga bizonyítja, hogy voltak a falakon belül és kívül Isten által megszólított és neki engedelmeskedő igazak. Számukat nem lehetett és nem is lehet megállapítani, az Űr viszont számon tartja és kimenekíti őket az ideig- és örökkétartó veszedelemből. Kimenekíti őket, de hogy és hogyan, ez már az Ő titka, ennek mi, a magunk emberi értelmével nem tudunk utána járni. Bár nem tudunk utána járni, mégis az a bizonyos reménységünk, hogy ma is vannak közöttünk olyanok, akik már ez életben hivatalosak a Bárány mennyegzői vacsorájára. Ezek azok, akik elfogadták Jézus Krisztus személyes hívását, és engedelmeskednek neki. Őket nem terheli mások bűne, csak a maguk felelőssége. Az a felelősség, amellyel tartoznak fiaiknak és leányaiknak, mert a hitet nem lehet örökölni, hanem csak kérni és elnyerni. Inkább tűzbe dobják 15. fejezet (1) így szólt hozzám az ŰR igéje: (2) Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? (3) Fölhasználják-e fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? (4) Inkább tűzbe dobják, hogy megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? (5) Hiszen, amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha a tűz emészti és parázslik, Készülhet-e belőle valami? (6) Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját 93