Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Ezékiel - az író, a költő, a reménység és az élet prófétája

tót mégsem ezek a korántsem mellőzhető vagy lekicsinyíthető dolgok érdeklik. Vagy: elsősorban nem ezek, hanem azok, amelyek „mindezek mögött" vannak: a lényeg, a minden korra érvényes lényegbeli mondanivaló. Most erről szeretnék valamit - tőlem telhetőt - elmondani. Amikor ennek a könyvnek a megírására készültem, kezembe került W. Zimmerlinek, a nagyhírű német ószövetségi kutatónak egy gyűjteményes kötete, és benne egy 1957-ben megírt, „Az 'élet' és a 'halál' Ezékiel próféta könyvében" című tanulmánya. A sok, nagyon száraz és sokszor feleslegesen tudományoskodó olvasmányom után szó szerint és lelkileg is „felkaptam a fejem". Felkaptam, mert ez a nagytekintélyű, biblikusán, mélyen hívő tudós egyik legragyogóbb írását olvashattam el. Azt az írást, amely nem kevesebbet mond, mint azt, hogy Ezékiel az „élet prófétája": az elmúlt, a jelenvaló és az elkövetkezendő „lét" tüneményes, egyedül csak Istenben reménykedő tanúságtevője. Ezt a meglátását több mint húsz lapon keresztül tárja az olvasó elé, de mondanivalójának lényegét, alapját már az első lábjegyzetben megadja: az élni - héberül: chjh - ige és annak mellékformái, a szó alapjelentésében 204 vagy 206 ízben található meg az ószövetségi szövegben. (Nem is olyan sokszor!) Viszont ebben a formában : élet, él, élni fog: 43 alkalommal; minden ótestamentumi könyvet megelőzve, a legtöbbször Ezékielnél fordul elő. Viszont, ha a kört még szűkebbre vesszük, akkor van Ezékielnél egy szakasz, ahol a mostani - úgy nevezzük, hogy „maszoréta": „elfogadott" - beosztás szerint, egy rövid szövegrészben tízszer olvashatjuk el az „élet", az „élni" szót. Ez a szakasz a próféta könyvének 33. fejezetében a 10. verstől a 20. versig terjedő szövegrészben, a következőképpen olvasható az új magyar fordítás szerint - amelyet a továbbiakban is alapul veszünk megjelölve az „illetékes" szavakat: „Te pedig, emberfia mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben?Ezt mondd nekik: Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÜR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térje8