Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Ezékiel - az író, a költő, a reménység és az élet prófétája

tek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? Te pedig, emberfia, mondd meg népednek.: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában és gonoszságot művel, akkor igaz tettei nem kerülnek említésre, hanem meg fog halni, mert gonoszságot művelt. Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él, ha a bűnös visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, az életre vivő rendelkezéseket követi, nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem hal meg. Elkövetett vétkei nem kerülnek említésre. Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog. Néped ezt mondja: Nem következetes az ÚR! Pedig ők nem következetesek. Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta. És ha a bűnös megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, élni fog. Mondhatjátok, hogy nem következetes az (JR, én akkor is mindegyikőtöket a tettei szerint ítélem meg, Izráel háza!" Hosszú volt ez az idézet - mint Németh Lászlóé is. ígérem, hogy ezt a továbbiakban ritkábban teszem, de ez a leglényegesebb szakasz Ezékiel, az író-költő, próféta könyvében. (Még a magyar fordításban is milyen szépen hangzik!) Leglényegesebb, mert minden szava, minden mondata, minden jelképes cselekedete innen érthető: a gyakran változó külső körülmények között, a törvényszerűen bekövetkező halál mellett, Jahve, az ÚR, az életet - az ideig és örökkétartót -, ennek reménységét ajánlja fel, ígéri meg az őt követőknek. Ezékiel ennek az „életnek", az ebből fakadó reménységnek a prófétája. Hogy hogyan és miképpen az, azt a továbbiakban szeretném - remélem, hogy mindnyájunk hasznára és épülésére elmondani, leírni. 9