Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet

így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok - így szól az én Uram, az ÚR. Ezt a két fejezetet újra, meg újra végigolvasva, mondatonként tanulmányozva, megerősödik az emberben az a benyomás, hogy Ezékiel itt mesteri módon csúsztatja egybe a három idősíkot: a múltat, a jelent és a jövőt. Teszi ezt úgy, hogy látomásában, újabb jelképes cselekedetében és szavaiban egyszerre jelennek meg a maga múltjának - a fogságbavitelnek - az emlékei, a maga jelenének észveszejtő ellentmondásai, és népe elkerülhetetlen végzete. S mindezek mellett - ez számomra még megdöbbentőbb a próféta a látomását, a jelképes cselekedetét és a szavait úgy hagyta ránk, hogy magunkra, a magunk sorsára ismerhetünk. Ráismerhetünk, mert ki ne emlékeznék az én korosztályomból arra, hogy milyen büszkék voltunk a megüresedett keresztyénségünkre, milyen önteltek; hogy milyen megalázottan és keserűen vittük a vállunkon a deportáltak, a hadifoglyok több mint szegényes batyuját; hogy mit jelentett az, amikor sötét éjszakán csöngettek valaki lakásán, kopogtattak az ajtaján; hogy nem hittük azt, hogy ezek egyáltalán bekövetkezhetnek. Ezek az átélt vagy látott, hallott emlékek vissza-visszatérnek legkínzóbb álmainkban, s ez ellen nem tehetünk semmit és márcsak azért sem, mert hozzátartoznak az emberi nem - álmokban is megjelenő - közös múltjához. Hozzátartoznak, mert annak sem lehet nyugodt a lelkiismerete, az álma, aki nem volt se résztvevője, sem áldozata a különféle történelmi katasztrófának. Ez így igaz, csak azt nem tudom - és éppen Ezékiel olvasásakor nem tudom -, hogy milyen jelenbeli valóság- és feladatmeglátásra ébresztenek fel minket a mi víziós álmaink. A tizenegyedik fejezet megújuló látomása újra Jeruzsálembe, a templom keleti kapujába viszi el a prófétát. Ahhoz a kapuhoz ezt Jeremiás írja le többször is ahol azok szerettek összegyűlni, akiket magukat a nép hangadóinak tekintették, illetve azok, akik a király (rossz) tanácsadói voltak (lásd pl.: Jer 38,lkk). Elbizakodottságuk nem ismer határt: „Nem lesz itt hamarosan házépítés! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!" „Messzire vetődtek az ÚRtól, a mi birtokunkba került az ország!" Azaz: nem kell 83