Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet

Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet 11,1-25: (1) Azután fölemelt engem a lélek, és az ÜR házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazaniat, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép vezetőit. (2) Az ÜR ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban! (3) Azt mondják: Nem lesz itt hamarosan házépítés! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús! (4) Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia! (5) Ekkor rám szállt az (JR lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az ÜR: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. (6) Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit megöltekkel. (7) Ezért így szól az én Uram, az ŰR: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. (8) Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok! - így szól az én Uram, az ÜR. (9) Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek. (10) Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÜR. (11) Nem lesz fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. (12) Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ŰR, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeimet teljesítettétek, hanem a körülöttetek levő népek törvényeit teljesítettétek. (13) Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benaja fia meghalt. En pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, URam, véget akarsz vetni Izráel maradékának?! (14) Akkor így szólt hozzám az ÜR igéje: (15) Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az ÜRtól, a mi birtokunkba került az ország! (16) Ezért mondd: így szól az én Uram, az ŰR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak. 80