Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet

(17) Ezért mondd: így szól az én Uram, az ÚR: összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. (18) És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. (19) Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, (20) hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. (21) A szívről így szól az én Uram, az ŰR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak tetteit a fejükre olvasom! (22) Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. (23) Fölszállt az ÜR dicsősége a városból, és megállt a hegyen, amely a várostól keletre van. (24) Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban levő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. (25) Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az ÜR igéjét, amelyet látomásban adott nekem. 12,1-28: (1) Azután így szólt az ÚR igéje: (2) Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallgatnak meg engem; engedetlen nép ez. (3) Te pedig, emberfia, készíts el egy foglyoknak való batyut, és készülj fogságba nappal, hogy lássák; mert el kell menned lakóhelyedről más helyre, a szemük láttára. Talán látni fognak, bár engedetlen nép ez! (4) A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! (5) Szemük láttára törd át a falat, és azon át menj ki! (6) Szeműk láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára. (7) Ügy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kimentem, és vállamra vettem a szemük láttára. (8) Másnap reggel így szólt hozzám az ŰR igéje: (9) Emberfia! Ugye megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit 81