Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Öldöklő angyalok, kerúbok gyújtogató tüze 9-10. fejezet

Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen." (22,20-21). Önmagunk hívő voltában nem bízhatunk tehát és még magában a keresztben sem - amely egyenesen hátborzongató, ha a „diadalmas egyházat" akaija kiábrázolni -, hanem csak a megfeszített Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadt érettünk, és aki ma is él közöttünk. - Ugyanerre figyelmeztet a prófétai látomás következő mozzanata is: az Úr parancsot ad a hóhér-angyaloknak az öldöklésre. Arra, hogy korra, nemre való tekintet nélkül gyilkolják le az öregeket, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, akiknek a homlokán nincs ott a jel. Ez így, a mindennapi gondolkodásunk számára logikus lehet: pusztuljanak azok, akik méltóak a halálra s ezt az ítéletet talán magunk is hajlandóak vagyunk olykor kimondani. Csakhogy a következő két mondat - egy parancs és egy rövid ténymegállapítás - a magunk gondolataival homlokegyenest ellentétesek: „Az én szentélyemmel kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken, akik a templom előtt voltak." Az ítélet az Isten házán, az Isten házában kezdődik el. Azokon, akik egy előbbi pusztulásból (Jeruzsálem első ostromából, az első deportálásból) kimenekültek, tehát: kegyelmi időt kaptak. S hiába kiált fel a próféta: „Ó, Uram, URam! El akarod pusztítani Izráel egész maradékát, amikor kitöltőd haragodat Jeruzsálemben?", a válasz nem hagy kétséget az isteni akarat megváltoztathatatlansága felől s a felelet újból megindokolja ennek okát. Van azonban ennek a feleletbeli megindoklásnak egy új mozzanata is: Izráel bűne abban „igen-igen nagy", hogy az ország tele van vérontással, és a város tele van törvénysértéssel, mert - és ez az új valóságbeli mozzanat - „azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot, és nem lát az ÚR." Elhagyta akkor, amikor Nebukadneccar uralkodó seregei először lepték el az országot és a várost. S valóban: ennek a történésnek van valami hasonló tartalma, de éppen fordított értelemben. Isten azzal, hogy szétszórta népét a föld más tájaira, maga is kilépett a város falai közül. Kilépett úgy, hogy most már - az övéin keresztül - megtapasztalható módon ott is jelen van, ahol addig semmit sem hallottak 76