Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Öldöklő angyalok, kerúbok gyújtogató tüze 9-10. fejezet

belőle, és odatette a gyolcsba öltözött férfi markába, az elvette, és eltávozott. (8) A kerubok szárnyai alatt emberi kéz alakja látszott. (9) Láttam, hogy négy kerék volt a kerúbok mellett, egyik kerék az egyik kerúb mellett, a másik kerék a másik kerub mellett, és olyanok voltak a kerekek, mint a ragyogó drágakövek. (10) Mind a négynek az alakja egyformának látszott: mintha egyik kerék a másik kerékben lenne. (11) Amikor jártak, négy irányban tudtak menni, és nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, hanem amerre az első akart menni, arra ment a többi is; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. (12) Egész testűk és hátuk, kezeik és szárnyaik, meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négynek a kereke. (13) A kerekeket pedig valaki forgóknak nevezte. (14) Négy arca volt mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második arc emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. (15) És fölemelkedtek a kerúbok. Ez az az élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. (16) Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerubok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el mellőlük. (17) Ha azok álltak, ezek is álltak, ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke irányította őket. (18) Akkor elvonult az ŰR dicsősége a templom küszöbétől, és helyet foglalt a kerúbok fölött. (19) A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az ÜR háza keleti kapujának a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük. (20) Ez az az élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam, Izráel Istene alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. (21) Négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya volt mindegyiknek; a szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az embernek. (22) Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, meg az alakjuk és ők maguk is. Mindegyik előre tudott menni. Ezékiel jeruzsálemi, templombeli látomása most kitágul: nemcsak látja a megdöbbentő erejű eseményeket, hanem hangokat is hall; az Úr rettenetes, ítélő szavait. A parancsokat, amelyeket az angyalok hajtanak végre - rettenetes kegyetlenséggel -, és úgy, hogy ezzel Izráel és Jeruzsálem eljövendő végzetét jelenítik meg. 73