Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Azok a hegyek, azok a halmok 6. fejezet

re semmi jogunk nincs, hacsak nem a bűnbánat - éppen a zsidó néppel szembeni bűnbánat - jogos kötelessége. Mindezekkel szemben inkább félnünk és rettegnünk kell: meddig viseli el Isten a mi hűtlenségünket, hitetlenségünket és ^számtalan sok - egyéni és közösségi - bűnünket? Igen: meddig? És itt nem lehet a gyötrő kérdőjelet semmibe venni, csak egy felkiáltójellel megerősíteni. b) Csak egy rövid kérdés, amelyre mindannyionknak választ kell adnunk: mennyiben és miben vagyunk mi különbek, mint a „pogányok", a más vallást követők vagy az ateisták? A kérdés ma sem „szónoki", mert mögötte ott áll mindaz, amit nemcsak Ezékiel könyvében olvashatunk, hanem az is, amit Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben így jelentett ki: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába" (Mt 5,30). „En, az UR, megmondtam!" Azok a hegyek, azok a halmok 6. fejezet 6,1-14: (1) így szólt hozzám az ÚR igéje: (2) Emberfia, vesd a tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük! (3) Ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak az igéjét! Ezt mondja az én Uram, az ŰR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Én most fegyvert bocsátok rátok, és elpusztítom áldozóhalmaitokat. (4) Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé. (5) Odavetem Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat oltáraitok köré. (6) Minden lakóhelyeteken rommá lesznek a városok, és elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is rommá legyenek, és elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat. (7) Hullanak köztetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÜR! (8) De hagyok maradékot, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva az országokban. (9) Akkor majd megértik meg54