Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)
Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet
dat, amely a prófétai igehirdetés hitelességét, valódiságát, érvényességét és az igehirdetésben elhangzó ígéretek vagy fenyegetések bizonyos bekövetkeztét húzza alá, erősíti meg: „Ezt mondta az én Uram, az ÚR." - Ez a mondat vagy hozzá majdnem egészen hasonló hangzik el más próféta ajkáról is - most közülük csak a két „nagyot": Ézsaiást és Jeremiást említjük meg - akkor, amikor valami nagyon lényeges isteni üzenetet kívánnak közvetíteni. S ebben a fejezetben éppen erről a lényegességről van szó s úgyannyira, hogy tartalmát, mondanivalójának milyenségét tekintve alig-alig találunk hozzá hasonlót a próféták igehirdetései között. Mielőtt azonban rátérnénk erre, néhány szót kell szólanunk arról, hogy éppen az idézett prófétai mondat- és szófordulat enged arra következtetni, hogy az eddig a látomásait csak leíró, az igét szimbolikus cselekedetekkel hirdető Ezékiel ekkor megszólal, és először szólal meg. Erre a megszólalásra Isten készteti, hogy általa az Úr szólaljon meg „bosszúságában" (13.v.). Ennek a „bosszúságnak" három alapvető okát sorolja fel az ötödik fejezet. Jeruzsálem népe - nem tartotta a sínai-hegyi szövetségkötés reá vonatkozó feltételeit (ll.v.); - nem tartotta be a kultuszi törvényeket (ugyancsak a ll.v.); - megvetették azokat a törvényeket is, amelyeket a jósiási reform kísérelt meg érvényre juttatni (6.v.). Mindezzel a város és annak lakói egy olyan paradox helyzetet alakítottak ki maguk között és maguk körül, amelyre az jellemző, hogy az Isten szeretete és kegyelme által körülvett gyülekezet, a választott nép „bűnösebb, mint a pogányok, és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt, mint a körülötte levő országok" (6.V.). Vagy: „...megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek levő pogányoknál,... sőt még olyanok sem voltatok, mint a körülöttetek levő pogányok, akik a maguk törvényeit teljesítik..." < 7v·)· Ez az összehasonlítás mindig is sértő volt és az is maradt Isten választott népe (így: az egyház) számára, de így is fogalmazhatunk : teljességgel elfogadhatatlan. Sértő és elfogadhatatlan még akkor is, ha az ebben a szövegben, a magyar fordításban lévő „pogány" szónak (mint azt már egyszer elmondottuk) nincsen sértő, leminősítő jellege. S éppen ez volt és maradt Jeruzsálem 52